Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1930. szeptember

Ezzel aztán olyan zavarok támadnak a modern ember hitvilágának gondolkodásirányában s ezek annyira kihatnak az egyházi közélet minden terére, hogy annak, akit a Gondviselés hívó szava gyülekezetek, vagy magasabb fokozatú egyházkor­mányzati testületek vezetésére szólított, ugyancsak kettőzött vigyázással, önfegyelmezéssel és a kipróbált hitelvi alapokhoz való tántoríthatatlan ragaszkodással kell ügyelnie arra, hogy válamelyes szélsőséges irány követésének semmikép se enged­jen útat. Épen azért nem árt, ha tisztázzuk és újból és újból a lel­kek elé idézzük az örök elvi alapokat. És itt nem akarok utalni arra, hogy a confirmátiói foga­dalom és a hivatali eskü egyaránt mindannyiunkat bensőleg kötelez ágostai hitvallású evang. egyházunk hitelveinek lélek­ben gyökerező hűséggel való követésére. Mert egy ilyen hi­vatkozás maga is csak a külső engedelmesség, a látszat szerinti teljesítés kätegóriájának a felidézésével kívánna hatni a lel­kekre. Sem arra nem kívánok rámutatni, hogy remélhető-e egy­általán a hittestvéri közösség lelki egysége és az ezen felépülő virágzás, ha a pásztorok, a vezetők, a sáfárok, a gondozók akár szívók mélyén, akár külső megnyilatkozásaikban, beszédeik­ben, hírlapi cikkeikben olyan új irányjelzésekbe bocsátkoz­nak, amelyekkel a kipróbált elvi alapigazságokat másodrendű értékekké degradálják. Lényegileg egy ily utalás, egy ily reá­mutatás sem más, mint a hasznossági, a célszerűségi, tehát az érdek által meghatározott szempont követése. Hanem fel akarom frissíteni az emlékezetben, hogy a lutheri reformátió formális és materiális alapelvének, a Szent­írás hitszabályozó tekintélyének és a hit által való megigazu­lásnak az igazságát a Krisztusi tan gondolatkörében soha sen­kinek nem sikerült megdöntenie; következéskép az ezekhez az alapelvekhez és az ezek szoros szemelőtt tartása mellett a Krisztusi ige tantartalmát kifejtő hitvallási felépítésekhez való ragaszkodás tehát korántsem jelent elmaradottságot, korszel­lem-ellenességet, a haladáskövetelte munkával, igyekezettel, fá­radozással szemben való kényelemszeretetet, vagy bárminő vo­natkozású megcsontosodott struccpolitikát, hanem egyszerűen a Krisztus evangéliuma iránti hűségrendelte adottságot, posi­tivumot.

Next

/
Thumbnails
Contents