Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1930. szeptember

tünk háztartásában is. A szükségletek előteremthetésének gondja már elárasztja tehetősebb, sőt anyagiakban legerősebb egyházközségeinket is. Az egyébként is szűken kiszabott államsegélyeknek és hozzájárulásoknak, minden buzgólkodás, félrehárításával az egyházi költségvetési év derekán, s így a részben a' múltra ís visszaható erővel elrendelt leszállítása, az egyházhívek jövedelmének, keresetének s ekként adóalapjának ijesztő méretű megcsappanása, valamint az ingatlanok s a termény járandóságok jövedelmének, illetve értékének tetemes alászállása a már különben is a lehetőség legalsó határáig mérsékelt költségvetéseinket, az egyházi és iskolai kormányzás széles vonalán és összes fokozatán, a legsúlyosabb felelősség elé állították. Ily körülmények között az egyházi kormányzó hatóságok felelős vezetőire valósággal a „lét és nem lét" életerőt emésztő gondjai, háramlottak, hogy a reájuk bízott közületek és intézmények legégetőbb szükségleteit előteremtve, azokat az anyagi összeroppanás veszedelmétől megmentsék. Hogy ez sikerült, híveink vallásos buzgalma és áldozatkészsége mellett, — az illető vezetők érdeme. Ezért kedves kötelességet teljesítek, midőn további lelkes buzgólkodásukat kérve, e helyről is hálás köszönetemet fejezem ki a felelős kormányzati vezetőknek, élén egyházkerületi pénzügyi bizottságunk lelkes, szakavatott és áldozatkész elnökével, Zorkóczy Samu Őméltóságával és nagytiszteletű dr. Dómján Elek tiszavidéki főesperes urakkal; — fáradságot nem ismerő, szakavatott és kiválóan eredményes munkálkodásukért. Egyúttal azonban reá kell mutatnom az igények szigorúan lelkiismeretes csökkentésének elmaradhatatlan szükségességére is, hogy amíg hazánk mai súlyos közgazdasági és pénzügyi helyzete nem javul, egyházunk gépezetét kifogástalan működésben tarthassuk. Egyházkerületünk intézményeiről megemlékezve, jogakadémiánk helyzetét teljesen megnyugtatónak találom. Figyelemreméltó körülményből és jelenségekből ugyanis, alappal lehet arra következtetni, hogy a jogakadémiánk zavartalan működését és fejlődését alapjaiban támadó és bénító külső behatások csendesen és véglegesen fognak ülni. E részben megnyugtató, hogy ma már mindinkább tért hódít annak elismerése, hogy a felekezeti iskolák tanerői, a destruktív törekvésekkel szemben, — az államiakénál — ál-