Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1929. szeptember

Krisztusért". Reformátori emlékek újulnak meg a lelkünkben : „Itt állok, máskép nem tehetek . . . Isten engem úgy segéljen." Nem hiába van egymás szomszédságában Speyer és Worms, a speyeri birodalmi gyűlésen elhangzott protestatio tulajdonkép nem más, mint a nagy wormsi hitvalló az evangélium szent ügyéért való bátor helytállásának az evangelikus fejedelmek és városok által a birodalmi gyűlés formaságaihoz kötött feliratban való kifejezése, vagy rövid szóba foglalva: egy megismétlődő hitvallás, bizonyságtétel a Jézus Krisztusról. Az evangéliumi lelkek emlékezésébe világszerte jogos büszkeséggel kapcsolódik bele az a tudat, hogy az őskeresztyénség mártyrkorát kivéve, a világtörténelem egyetlen időszakában sem nyilvánúl meg a tömegek belső hitbeli meggyőződésének ilyen fenséges elszántsággal való kijelentése, mint épen a lutheri reformálio e két klaszikus emlékhelyén: Wormsban és Speyerben- Boldognak érzem magam, hogy a helyszínén a világ összes evang. egyházi közösségeinek küldöttségei között, Németország evang. egyházának minden képzeletet felülmúló mértékű (200.000 lélekre menő) részvételével, megragadó külső díszben, történelmi felvonulásokkal, ünnepi játékokkal és az Ige ünnepi hirdetésének megkapó bizonyságtételeivel megrendezett ünnepségeken a magyarhoni evang. egyházegyetem és a M. E. L. E. képviselőivel (ez utóbbiak Paulik János lelkész, elnök és Duszik Lajos főjegyző voltak) megjelenhettem, lelkembe az evangéliumi hittudat, történelmi és hitvallási egységérzet belső kincsesházát gyarapító nagyszerű benyomásokat, színeket, képeket, hangokat, százezrek megújúlt hitvallása révén felszívhattam, német hittestvéreink alkotó egyházszeretetének nem egy bámulatot kihívó csodálatos művét (wormsi Luther emlék, speyeri Gedächtnisskirche, Diakonissen-haus, dómok, templomok, ifjúsági egyleti székházak stb) szemlélhettem, az ő páratlanul kedves és figyelmes vendégszeretetöket élvezhettem és az ünnepélyek sorozatában egy, a magyarhoni evang. egyházegyetem nevében elhangzott üdvözlettel méltó helyen és kitüntető szivélyességgel fogadtatva, közreműködhettem. A magyar küldöttséggel, mely ref. részről 17, ev. részről pedig 5 tagból állott, megragadtuk az alkalmat egyúttal Németország az utazási vonalhoz közeleső városai (München, Stuttgart, Heidelberg, Worms, Mannheim, Frankfurt, Nürnberg, Leipzig és Dresden), főként evang. szempontból nevezetes látnivalóinak a megtekintésére. Én pedig Dresdenben elválva útitársaimtól, orvosi ja-