Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1927. augusztus

- 4 hogy minekutánna Istennek akaratját cselekedénditek, elvegyétek az ígéretet." ••• S aztán, mintha csak személyesen látná az üdvre sóvárgó lelkek türelmetlenségének egyes jeleit, azzal a vigasztalva csillapító, megnyugtató biztatással él : „Mert még egy kevés, csak egy kevés idő vagyon és aki eljövendő, eljő és nem késik, — az igaz ember pedig hitből él." Ha az evangélium tiszta egyházának saját magasztos földi hivatása során nem is adatott még meg az a boldogító tapasztalás, hogy tiszta krisztusi igazságaival, mint erjesztő kovásszal, áthassa az egész teremtett mindenséget és az emberiség megszámlálhatatlan millióiból hitben élő igaz embereket formáljon, sőt, ha emberi cselszövény útvesztői közé jutva, emberi gonoszság és sátáni bűnök szirtfokaiba ütközve, egyszer-egyszer, munkásságának egyes területein visszaüttetik a számban és erőben való gyarapodástól: mindenki másnak joga van a megriadásra, a megfélemledésre, a csüggedésre, csak magának az anyaszentegyháznak és az élén álló vezérférfiainak nem, akiknek tisztában kell lenniök azzal, hogy a „Krisztusban való megvilágosittatást" sokszor hosszú időkön át ,,a háborúságok nagy tusakodása által előidézett szenvedések" szokták követni, sőt, mint azt amaz Egyetlenegyszülöttnek a példája mutatja, követni szokta „gyalázat" és mint eleink példája mutatja, követni szokta ,,nyomorúságos állapot," — de mindezek dacára bizodalmunkat, „amelynek nagy jutalom fizetése vagyon" elvetnünk nem szabad. Tagadni nem lehet, hogy az egyház sorsa e földön nehéz küzdelem, sok keserűség, méltatlanul érő bántalom. De ne feledjük el, hogy e részben felekezet és felekezet között legfeljebb árnyalati a különbség. A lelkeknek a Krisztus számára való meghódítása feladatában egyik felekezet csaknem annyi akadályba ütközik, mint a másik. És ha külső hatalmi eszközök és egyes közéleti szellemáramlatok hatása alatt a statisztikai helyzetkép az egyik felekezet számára átmenetileg kedvezőbb, a másik számára kedvezőtlenebb számcsoportokat tüntet is fel: azoknak, akik igaz ember létökre hit által élnek, pillanatra sem szabad bizalmukat elvesziteniök, még kevésbbé elcsüggedniök, elernyedniök ; abban a biztos tudatban és szent meggyőződésben kell továbbra is megharcolniok a hitnek a nemes harcát, hogy az, „aki eljövendő, eljő és nem késik," talán SZÍVÓS küzdelem, talán nehéz próbatételek, talán háborúságok nagy tusakodásainak az árán, de biztosan győzelmet,