Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1928. május, szeptember

- 122- Az állam és az egyház viszonya. tetésére, s ezek sorában mindenekelőtt az állam és az egyház viszonyára. E viszony kívánatos alapelveit m. évi jelentésemben igyekeztem kifejteni. Elvi megállapításaimon ma sem tudok változtatni. S ezen az alapon ki kell jelentenem, hogy ezt a viszonyt a kényszerítő körülmények hatása alatt ma is elfogadhatónak tartom ugyan, de eszményinek épen nem jellemezhetem. A kórmányhatóságok részéről ugyan nincsen okom kétségbevonnom a jóindulatot, de nem tapasztalom a támogatásnak azt a mértékét, arányosságát, amely megnyilvánul más egyházak törekvéseivel szemben, s nem főként azt a közvetlen készséget, amely a békeidőben jellemezte jogos törekvéseinknek az állami hatóságok részéről való támogatását. Aprólékos törekvések célhoz juttatása végett sokkal többet ke'l kilincselnünk, mint azelőtt. Lépten-nyomon akadályokra bukkanunk. Fejlesztésről, békebeli jogszerű vívmányaink épségben tartásáról vagy aránylagosan való fejlesztéséről alig lehet szó. Egy uj kongruás lelkészi állás megszervezése sokkal több akadályba ütközik, mint azelőtt. Az élet haladó követelményei szerint a segédlelkészi állomások szaporítására még csak gondolni is alig lehet. Más egyházaknál gombamódra épülnek a collégiumok, fényes gymnáziumok, tanitó- és tanítóképzők, internátusok, zárdák, egyesületi és sociális intézmények, egy úri gesztussal százezrek állnak rendelkezésre egy uj internátus céljaira nem is a kultusz, de más tárca terhére, a székesfőváros a patronátus jogcímén csak ugy röpiti egyik telket a másik után templomok, zárdák, szemináriumok, missiók és egyesületek céljaira s mindenre van pénz, van telek, vannak milliók. — de hogy mi egy theologiai otthont megépítsünk, lelkészképző szemináriumot létesítsünk: ahhoz vagy egyáltalán nem lehetséges megfelelő állami segítséget kapnunk, vagy ha igen, csak évek hosszú során kifejtett szívós küzdelem vagy személyes grata personaság árán tudunk valamenynyire keservesen célt érni s akkor is... „a globális államsegély terhére", ami annyit jelent, hogy akkor viszonylagosan más jogos célok, sőt esetleg égető egyházi szükségletek kielégítésével kell várnunk. Igazán kedvet kapna az ember egyrészről alapos számszerű kutatás tárgyává tenni mindazon jövedelmi források szolgáltatásának terjedelmét, amelyet a nagy főpapi birtokok, külömböző szerzetesrendek és zárdák ingatlanai, a községi és patronátusi segélyek, a vallás- és tanulmányi alap