Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930
1928. május, szeptember
— 42 szeretet szellemében igyekszem úgy papi, mint püspöki feladataimat lelkiismeretes odaadással teljesíteni. Ámde ép ezek az évszámok árulják el a figyelőnek, hogy a nap már régen tul jutott a delelés pontján s közeledik az életalkony a maga megnyúló árnyaival, lanyhuló, majd az éjszakában aláhanyatló fényű sugaraival, a testi és szellemi erők egyre nagyohb mértékű gyengülésével. Hű és igazi szolgája a maga hivatásának nem marad annak szolgálatában tovább, mint a mig érzi, hogy annak legalább tűrhető mértékben eleget tud tenni. Mikor köszönt be reám nézve ez a lélekismeret szerinti, vagy az Ur elhívása következtében beálló megválás órája, e pillanatban még nem tudom, mert még valamennyire bár fogyatkozó életerővel is — úgy érzem, hogy a mélt. és főtiszt. Egyházkerület és szeretett elnöktársam méltányló elnézése és főként szives támogatásuk mellett ha Isten is úgy akarja, tűrhető mértékben meg tudok felelni kötelességeimnek. Bizalomteljes, szeretetteljes kérésem tehát úgy Méltóságodhoz, mint a mélt- és főtiszt. Egyházkerületi közgyűléshez, hogy ha Isten még néhány évet enged számomra földi pályámon addig is, mig nehéz hivatásom teljesítésének a terhét ifjabb vállakra háríthatom, méltóztassanak elnéző jóindulattal támogatni törekvéseimben, magasztos egyházépitő hivatásom teljesítésében, melynek iránymutató egyforma foglalata volt és marad : „Krisztusért, egyházért, hazáért!" Még egyszer hálásan megköszönve a kitüntető üdvözlést, bensőségesen fohászkodva az Ür áldásaiért egyházkerületünk minden alkotótényezőire, vezérférfiaira, közgyűlésére és elnöktársamra, magamat a mélt- és főtiszt, közgyűlés további jóindulatába ajánlom. Majd Kapy Béla püspökhöz és Dr. Mikler Károly egyházmegyei felügyelőhöz fordul : A két nagyobb egyházkerület nevében jöttettek el a legkisebbhez, mert ugy éreztétek, hogy a legkisebbet illik támogatni : fogadjátok őszinte és mély hálámat. Engemet, az árva gyermeket rokoni kéz nevelt s gyermekkorom emlékei intenek a szeretetre, mely mindig velem volt; én a szeretet szellemében igyekeztem megmaradni. Végül a miskolci Nő- és Leányegylet képviselőihez fordul:
