Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930

1928. május, szeptember

zetiség szerint tagolt különböző rétegeit is és felismerésével a vallásos hitet és meggyőződést, a tiszta erkölcsöt, az emberi méltóságot, szabadságot, a hazafiúi érzést s a tulajdon szentségét egyaránt lábbal tipró, nemzetközileg szervezett közös ellenség elleni védekezés szükségességének, szükségképen maga után vonja az egymással évszázadok óta szemben, sokszor kegyetlen harcban álló keresztyén egyházak harcmodorának, politikájának és egymással való érintkezésének is, a változott viszonyokhoz mért átalakítását, amely egyúttal az illető nemzetek belső erejét is növeli. Ily értelemben nem utópisztikus törekvés, hanem teljesen indokolt, üdvös és kitartás, valamint kellő önfegyelmezés mellett, végeredményében a siker reményével kecsegtető a különböző egyházak világszövetségekbe tömörítésének, sőt majdan a keresztyén egyházak bekövetkező egyesítésének végcélként kitűzésével megindított mozgalma. A keresztyén egyházak egyesítésére irányzott mozgalom célzatát azonban tévesen fogják fel azok, kik, — mint azt a magyar katholikus egyházi sajtó egyik tekintélyes organumában olvastam — az egységre irányuló mozgalomban való részvételben az illető egyházak dogmatikus külön állásának a feladását látják s ezért az abban való részvételtől híveiket visszatartva a mozgalmat kezdeményezett protestáns egyházi körök eljárásában a különbözeti hit elveik feladásának s a dogmákhoz mereven tagaszkodó Róma felé való közeledésnek minősitik. Az evangéliumi „egy nyáj és egy pásztor" eszménye a protestáns egyházaknak is hite reménye és célkitűzése ! Az egyesítési mozgalmak protestáns vezetői tehát akkor, amidőn a közös fundamentumra, a bibliára utalva a különböző keresztyén egyházak közötti lelki és érzelmi egység létesítését hangoztatják, korántsem kívánják az ilyetén egyesítési mozgalom propagálásával egyházaik külön hitbeli álláspontját már ab ovó feladni, sem a kath. egyházakkal, sem pedig a testver protestáns egyházakkal szemben. Azonban már nyilván elérkezett az ideje annak, hogy a keresztyén egyházak a világháború és az ezt követett forradalmak kataklyzmáin okulva ugy egymás között, mint kifelé a közös ellenség : a bárhonnan jövő és érvényesülő hitetlenség ellen a Krisztusi szeretet jegyében egymással karöltve munkálják hiveik és embertársaik üdvét és boldogitását. 3*