Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927–1930
1928. május, szeptember
küzdelmünkben még súlyos áldozatot igénylő s az esetleges kockázatot is viselni kész, következetes állhatatossággal fog kelleni kitartanunk. Ennek érdekében alaposan számot kell vetnünk magunkkal egyházunk szellemi, erkölcsi és anyagi erőivel és azon befolyással, mellyel képesek vagyunk egyházhiveink áldozatkészségét is fokozni. II. A tanítóképző intézetnek megfelelő épület emelésével elhelyezésére immáron hála az intézet agilis igazgatójának hegyaljai egyházmegyénk illusztris és buzgó felügyelője, Miskolc thjf. város magas kulturérzékkel biró polgármestere, valamint kit első helyen kellett volna említenem : szeretett főpásztorunk buzgólkodásának, támogatási készségének, illetve a bölcs irányításának, — minden reményeinket meghaladó módon, biztosítva van. Legyen munkájukon Isten áldása és fakadjon belőle előny hazánkra és anyaszentegyházunkra ! III. Ami végül a vanyarci birtok ügyet illeti, sajnálattal kell megállapítanom a magyar evangelikus egyházat a püspöki birtokok juttatása révén ért hátrányok alapján is, hogy a magyar evangélikus egyházunkat, a trianoni békediktátum folytán s igy kívülről ért hátrányoknak reánk nehezedő aránytalanul sulyosabb konzekvenciáin felül most már a hazai két protestáns testvéregyház viszonylatában, eddig fennállott paritás elvének évszázadok folyamán kialakult gyakorlatával szemben a lélekszámarány alkalmazásából folyó hátrányokat is el kell szenvednie. Nézetem szerint a földbirtokjuttotásra egyaránt rászoruló magyar történelmi egyházak püspökei, hitfelekezeti hovátartozásunkra tekintet nélkül, egyforma mértékben igényelhetik az állam gyámolító gondoskodását, mert az egyformán magas főpapi hivatásuk és közjogi állásuknak megfelelő életstandardjuk biztosítása hiveik lélekszámával legfeljebb annyi vonatkozásban van, hogy a nagyobb lélekszámmal rendelkező egyházkerületeknek több módjuk van püspökeik szükségeik javadalmazásának mértékét az egyházhivek hozzájárulásából fedezni. A paritás konstruktiv irányú elvétől való eltérés a közjogi és ezzel kapcsolatos anyagi voatkozásu kérdéseiben ép most. annyi közös erővel megvívott harc után is nemzeti szerencsétlenségünk szomorú napjaiban csupán arra volna alkalmas, hogy a nemzet kívánatos egysége érdekében jelentkező