Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1917. július

— 72 felügyelőjét, Keczer Andrást, a Collegium egyik alapítóját és más sokakat kegyetlen kinzatások után kivégeztetett és javaikat elkobozta. A Collegium pedig és annak vagyona a protestánsoktól elvétetvéri, a jezsuitáknak adattak. Midőn azonban 1773-ban a jezsuita-rend eltöröltetett, az evangélikusok a Collegium épületét a vele összekötött templommal 1773-ban árverésen 6000 frt.-ért megvették. Régi birtokait és vagyonát azonban a Collegium soha vissza nem kapta, mert azok, mint az eltörölt jezsuita rend birtokai a tanulmányi alaphoz csatoltattak. A meggyengült, részben kiirtott protestánsság nagylelkű pártfogóinak párlfogása mellett a Collegium csakhamar ismét visszanyeri főiskolai jellegét; de szegénységére való tekintettel a pártfógóság segedelemért az ev. tiszai ker. közgyűléshez fordul, amely 1804-ben kimondván a Collegium kerületi jellegét, azt «districtualis praerogativa»-val ruházza fel, már csak azért is, mert a Collegiumnak alapítása és szervezete is azt bizonyítja, hogy az nem egyszerű helyi iskola, hanem a felsőmagyarországi rendek, tehát a kerület főiskolája. Az anyagi erők hijjával, de nagylelkű adakozók egybegyűlő adományai folytán mégis el nem senyvedve, de bizakodva tekintve egy jobb és szebb jövő felé, a Collegium továbbfejlődött az absolutizmus üldözései dacára is. A magyar alkotmányos élet helyreállta óta pedig uj virágzásnak indult a Collegium. Kialakul fokozatos fejlesztéssel a theologiai akadémia és az immár kilenc tanszékü jogakadémia. A főgymnasium külön díszes épületben nyert ujjabban elhelyezést ; a theologiai otthon és a convictus pedig a tanulók százai számára könnyítik meg tanulmányaiknak végzését. A tanítóképző célszerűbb elhelyezése és kifejlesztése pedig szintén a közel jövő feladatai közé fog tartozni. Küzdelmes, néha véres és gyakran szinte reménytelenül szomorú múltra tekintve vissza, mégsem csüggedünk ; mert a múltból a protestáns igazságokban élő lebirhatatlan életerő int buzditólag felénk és kitartásra serkent. Az élet küzdelmei növelik az életerős szervezet erőit és azokat arra kényszerítik, hogy összefogjanak, ha nem akarnak elpusztulni. A történelem tanulsága a protestantizmusnak ad igazat, a mely értelmes, önérzetes, testileg-lelkileg egészséges, bátor és a . saját lábaikon járni tudó egyéniségeket nevel és igy az embereket arra teszi képessé, hogy ügyeiket és érdekeiket megismerjék, megértsék és azoknak elintézését ők maguk is megtanulják és igy nagykorúakká válva, a hazának, egyházuknak és az emberiségnek is minél hasznosabb polgáraivá és részes munkásaivá lehessenek.