Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1917. július

- 63 ur őméltóságának az ünnepeltekhez intézett következő búcsúszavait : „Felkérem Nagyságodat, hogy jelen soraimnak az ünnepélyen való felolvasásával méltóztassék nevemben és egyházkerületünk nevében meghajtani a tiszteletteljes elismerés és benső áldáskiyánat lobogóját a mi ősz, érdemdús Nesztoraink előtt. Mindhármójuk nevét messze a Collegium és az egyházkerület határain tul kegyeletes tanítványi hála, országos tisztelet s a felső és legfelsőbb helyről jött kitüntetések egész sorozata emeli ki a magyar és az evang. tanügy többi érdemes munkásainak nevei közül. Egy Csengey a maga országosan pályakoszoruzott irodalmi tevékenységével, az ótestámentom mély vallásos költészetének megértő congeniáiis lélekkel a hallgatók és az olvasók előtt való tolmácsolásával, a reábízott Timotheuszok haladását, tudományos képzését magasra fokozó ifjuságszerető lelkével, — egy Horovitz mély jogtudományi bölcseségével, előadó és a finom dialektika mesteri készségeit feltáró kifejtő művészetének varázsával, irodalmi téren magasra értékelt szaktudományi munkásságával, — egy Ludmann Otttó a classikusok ismeretéből és szeretetéből fakadó,, félszázadot túlhaladó paedagogiai és oktató tevékenységével, a melynek mélységét, igazságát, hűségét és szeretetteljes szellemét magyar nemzeti és az evang. egyházi társadalomnak megannyi érdemes alakja hálatelt szívvel magasztalja,. — valóban diszt, hírnevet és tekintélyt árasztottak Collegiumunk múltjára és jelenére és nagy szellemi tevékenységük soha el nem enyésző áldásfeljes nyomainál fogva annak jövendőjére is. Nemzedékek egész sora fogja nevüket áldó szeretettel, hálával és kegyelettel emlegetni, az általuk hirdetett eszmék és nagyszerű igazságok pedig messze kiható érvénynyel termékenyítették meg s fogják megtermékenyíteni « még a jövőben is mindazok lelkületét, akiket akár közvetve, akár közvetlenül fűzött hozzájuk a tanítvány ragaszkodása es nagyra- . becsülő érzése az ősi Alma Materben. Méltóztassék tehát kérem, előttük ismételten is a legbensőbben átérzett kegyeletes hálámat és elismerésemet tolmácsolni. Isten, a mi egyediili vígaszunk, bizodalmunk és erőnk kisérje őket áldó és vigasztaló szeretetével a nyugalom csendes révébe.Legyen velük ott állandóan hűséges társként a mi szeretelünk, ragaszkodásunk, soha el nem évülő nagyrabecsülésünk és kegyeletünk. Mi még sokáig kívánjuk őket látni és üdvözölni babérkoszoruzott nagyjaink sorában S ezért: ,,ad multos annos!" A Collegium fenntartó hatósága az 1916. december 18-iki igazgató-választmányi ülésen hálásan gondolva e nyugalomba vonuló három országos hirü kiváló tanárára, _ jegyzőkönyvileg^