Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1917. július

— #7 — Ö&zlendíjakró> -jutakwndt

jakrat és önképzőkön páltyadífyakra kiadóit az-intézet 2030 koronát, ruhasegélyre az ifjúsági segélyalap kamataiból 294 korona 50 fillért. Tápintézeti elengedésre 210 kor.» fandíjelengedésre 973 kor., összesen : 3497 korona 50 fillért-' Hadbavonult tanárok: Dr. Bruckner Győző és Bogseb Lászió. Uj helyettes tanárúi megválasztatott: Fridrich József-. Meghalt 1917.. évi febr. 25-én : Róth Márton nyugalm. tanár, ki 39 esztendőn át lelkiismeretes kötelességteljesítéssel szolgálta hazája és egyháza szent ügyeit.. A késmárki ev. líceumban. Beiratkozott 340 tanuló, 64-et tobb, mint az előző évben-. A tanulók között 26 leánytanuló volt, 37 pedig erdélyi menekült tanuló. A tanárok közül eltávozott dr. Révai József és dr. Révai Józsefné sz. Czuber Marianna, ki a tanév alatt mint gyakorló tanár működött az intézetnél. Az iskolai ünnepélyek megtartattak, ezeken kivid- az intézet boldog emlékű tanárának, Scholcz Frigyes volt igazgatónak a sírja fölé dísžes emléket emelt, melyet ünnepély keretében leplezett le. Az intézet a 37 erdélyi tanulónak elengedte a tandíjat és az összes járulékokat 2664 korona értékben. Irodalmilag működtek : Bruckner Károly igazgató, dr. Banozik Samu, Binder Jenő, dr. Lipták János, Noszky Jenő, dr. Révai József tanárok. A nyíregyházi ev. főgimnáziumban< Az intézeti épület a lefolyt tanév alatt zavartalanul rendelkezésre állott. A tanárok közül hadbavonultak Zimmermann Rezső, ki jelenleg orosz hadifogságban van, Varga József tornatanitó és dr. Kmet-y Béla h. tanár. A tanuló ifjúság tagjai közül 127 a hadbavonultak száma, ezekből önként jelentkezett 10, besoroztatott 117. Hősi halált haltak: Csengery József, Szitlia Sándor, Varchol Károly. Az ifjúság által rendezett hangverseny tiszta jövedelme 809 K 82 fillér'volt a hősi halált halt tanulók emlékalapjára, Erdélyből 33 menekült tanulója volt az intézetnek. Mezőgazdasági munkára 16 tanuló jelentkezett. A háború hatása a tanulmányi előmenetelre, szorgalomra, viseletre, vallási és erkölcsi érzületre lassan-lassan kedvezőtlenül alakul. Közöny váltja fel az érdeklődést, ernyedés a nekibuzdulást, felületesség az önbirálatot. A katonatanítványok egyrésae inkább hazafias szolgálatának ellenértékeid, mint lelkiismeretes- munkájának elismeréseül várja a bizonyítványt, ami a jövő nemzedék értelmiségi és erkölcsi szempontjából egyaránt aggasztó jelenség. Természetes, hogy az intézet ezt a meggyőződést nem fogja magáénak vallani és ezt a törekvést nem fogja támogatni.