Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

— 85 — raktárában is segédkeznek. A háború a lelkész tevékenységét is fokozott mértékben igénybe vette. A hadbavonúlt katonáknak több izben tartott istentiszteletet és osztott ki űrvacsorát. Hasonló munkát végzett a kórházak sebesültjei között. Karácsony előtt 25 karácsonyfánál tartott 4 nyelven ünnepi beszédet. Számos imakönyvet osztott ki a katonák között az egyház Geduly Henrik püspök, s a miskolczi Vörös-Kereszt Egylet adományaiból és a Luther-Társaság kiadványaiból. Mint a Vörös-Kereszt egylet titkára a háború eleje óta tudósító irodát vezet, hol eddig több mint 16 ezer tudakozó nyert felvilágosítást, sokszor vigasztalást élőszóval, írásban vagy táviratban, mely munkájában az egyház segédlelkészén Báron Jánoson kivül Gulewicz Apolló galicziai menekült adótiszt segédkezett neki. Az egyház lelkészét ez év tavaszán a hadügyminiszter tábori lelkészi szolgálatra osztotta be Miskolcz városában. Ózdon a kis gyülekezet képe a múlt közigazgatási évben feltűnően megváltozott. Az egyház tagjai közül, a haza hívó szavára, többen harcba vonúltak; az itthon maradtak pedig aggódó lelkük megvígasztalására fokozott mértékben keresték fel az Úrnak házát, ahol a beszéd és ima az istentiszteleteken háborús vonatkozással tartatott. Azonkívül, amint a helyi viszonyok megengedik minden kedden este, más vallásúak látogatása mellett ís, a háború kitörése óta templomi könyörgés tartatik. Az egyház az emberszeretet szolgálatában csekély anyagi erejéhez mérten igyekezett meghozni a maga áldozatát a háború nyomorának enyhítésére perzsely és offerterium adományában az egyes gyűjtéseknél, s azonkívül egyes szegény híveit, — kiknek férjük, mint besorozott katona szolgál és így államsegélyt nem kapnak, — külön is részesített segélyben. Mint a háború okozta körülmény említendő fel, hogy egyesek a templomban kívántak megemlékezni eltávozott s küzdő övéikről, sőt volt eset reá, hogy felkérésre más vallású hősök haláláról is megemlékezett a templomban, s emlékükre megszólaltak a harangok is. A háború következményeként a tagok járúléka is megcsappant, mivel az eltávozott egyháztagoktól befolyó egyházi és lelkészi jövedelem megszűnt. Ránkon a hívek dacára az őket ért súlyos csapásnak, amenynyiben az előttük is köztiszteletben és szeretetben álló lelkipásztorukat néhai Lukácsik Mihályt — aki mint a 34-ik honvéd hadosztály tábori lelkésze a harcmezőn kötelességének hü teljesítése közben szerzett súlyos betegsége következtében 1914. évi december hó 4-én hősi halált halt — 5 évi pásztorkodása után elvesztették, készséggel látogatták az istentiszteletet. Az iskolák közül csak a ránki iskolában volt rendes tanítás, az ósvacsákányi leányegyház iskolájában a tanítást a hadba vonúlt tanító apósa végezte,