Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

- 89 ­Az egyházkerületi közgyűlés a püspöknek a nehéz időkben is csüggedetlen buzgóságról, fáradhatatlan munkásságról és az egyház és a nemzet diadalmas jövőjében rendületlenül bízó erős hitről tanúskodó jelentését hálás elismeréssel, köszönettel és lelki együtt­érzéssel fogadja; a zsinat elhalasztására vonatkozó véleményével a közgyűlési tárgysorozattal kapcsolat­ban foglalkozik; a hitoktatás egységes és egyetemes szervezését egyházépítési és nevelési szempontból szükségesnek tartja; örömmel értesül arról, hogy iskoláink a tanárok önfeláldozó és a tanítók odaadó hazafias együttműködésével a háborús helyzetben is dicséretes eredményt értek el; az egyházközségek fokozottabb belmissziói tevékenységében és a háború Ínségeinek egyházi és állami segítségnyújtással való gyógyításában az új életet teremtő, sebeket kötöző és közös teherhordozásra buzdító krisztusi szellem fen­séges megnyilatkozását látja; a püspök jelentésében foglalt egyes indítványokra nézve pedig a következő­képen határoz: 1. Az egyházkerület közönsége a vér- és könny­hullásnak, az anyagi, szellemi és életáldozatnak lelket próbáló és vallási s nemzeti hitvallásra szólító tör­ténelmi nagy idejében a nemzet sorsát irányító isteni gondviselés oltalmában bízó, segítségéért imádkozó, kegyelmét magasztaló mélységes hittel hordozza a szenvedésnek, a nélkülözésnek, a megpróbáltatásoknak nehéz kereszteit; a jó- és balszerencse változásaiban rendületlenül bízik abban, hogy az Úr, aki felette áll a változásoknak, örök céljainak munkásává választotta az evangélikus egyházat és a magyar nemzetet, s a megpróbáltatások után utat nyit a szabadulásra, a diadalra, a békés boldog jövendőbe; őseitől öröklött hűséggel és veleszületett rajongó hazaszeretettel szár­nyal lelkében a királlyal és a szövetséges uralkodókkal a nemzeti hadseregek utain, megkoszorúzva a küz­dőket, megsiratva az elesett hősöket, s áldást várva az

Next

/
Thumbnails
Contents