Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

- 63 Hagyományok, alapítványok. Királylehotán az egyházközség lombard kölcsön igénybe vételével 1050 kor. 100 éves alapítványt létesített. Verbicaszentmiklóson id. Hupka Péter gyáros árvaházra 20.000 kor. alapítványt tett, Kordos szül. Krcho Zsuzsanna uj templomra 1000 K-t, Král Mihály Illánón imaházra 100 K-t, Pazeréni gyáros, izraelita Verbicén a templomra 250 K-t, összesen 22350 koronát. Szmrecsányban 100 éves alap létesíttetett, Tarnócon Novák szül. Balázs Anna hagyott az egyháznak uj templom alapítványra 400 K-t, Laco Kakusz György nejével ugyanezen célra 200 K-t, Prunyi Ludmilla utódai u. e. célra 50 koronát. Obrcián György Andrásfalváról kötelezvényt adott az egyháznak 2000 K-ról, melyet a háború után mint alapítványt le fog fizetni egyházi illetékének megváltására. Felső-Bocabányán Svanda János községi pásztor az egyháznak egy 80 K értékű kötvényt ajándékozott. A hagyományok összege kitesz : 26.130 koronát. Adományok és gyűjtések. Az adományok összege kitesz az egyházmegyében 16432 korona 81 fillért. Építkezések, javítások. Dovalló leányegyház leégett templomát, tornyát és a tanítói lakás melléképületeit 8700 koronával rendbe hozta. Kisporubán a templom fölépítése a háború miatt szünetel. Felsőbocabánya a templom tetőzetének javítását 660 kor. kiadással befejezte. Rózsahegyen a már nagyon szükséges uj templom építését az egyháznak békésebb időkre kellett elhalasztania Mozzanatok. Hibbe az egyházközség még az 1910. évben a törvényes határidőn belül beadta a vármegyei közig, bizottsághoz a beiratási és a tandíjnak államsegéllyel való megváltása iránti kérvényét teljesen felszerelve, minthogy azonban az a kir. tanfelügyelőségnél állítólag elveszett, az egyház 1914-ben uj felszerelt kérvényt nyújtott be, benyújtott tovább 1913-ban törvényes határidőben három tanítója fizetésének államsegéllyel való kiegészítése iránti kérvényét, végre benyújtotta az 1915. évben, harmadik tanítójának az őt megillető fizetési osztály és fokozatba való előléptetését. Ezen kérvények a mai napig elintézve nincsenek, dacára annak, hogy az előbbi kettő a kultuszminisztériumban 1915. évi április, az utóbbi az 1915. évi julius hava óta beiktatva vannak. A tanítók kénytelenek nyomorogni, minthogy ezen mulasztás következtében a hadisegélyhez sem tudnak jutni. Nagy az elkeseredés a tanítók és az egyház tagjai között, minthogy ez az eljárás azt a benyomást kelti, mintha a hybbei egyház törvényenkivüli állapotban volna. A tanítók lelkiismeretesen végzik kötelességeiket az állammal szemben, azonban törvényben biztosított jogigényeiket érvényesíteni nem tudják sem politikai, sem egyházi közigazgatási uton. Szentpéteren a vallásos esték tartása alkalmával gyűjtött a