Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

— 30 ban megvakult katonáink, a „Vöröskereszt-egyesület", valamint á rokkantak felsegélyezésére offertoriumokkal egybekötött külön isteni tiszteletek tartattak. Szentbeszéddel egybekötött isteni tisztelet volt a sárosi károsult ev. egyházak felsegélyezésére, mely alkalommal a hívek jó érzületét a fenti cél javára egybegyűlt offertorium igazolta. Egyéb irányban is folyik a belmissiói munkásság. A lelkész a híveket, különösen ahol annak szüksége fennforog, buzgón látogatja, a háború okozta sebeket vigasztalással és jó tanácscsal igyekszik enyhíteni, olykor anyagi segítséget is nyújt, hol a szegénység hívó szava hallatszik. Hogy pedig a hívek a buzgóság és egyháziasságban gyarapodnak, mutatják a nagymérvű adományok, még a legszegényebb is elhozza évenként egyszer-kétszer filléreit. Az egyházi énekkar és olvasókör működése azonban nagyrészt szünetel, mert tagjai csaknem mind a harctérre vonultak. A szabadságra hazatérő katonáknak rendszerint az Úr szent vacsorája osztatik ki és részükre imádságos könyvekről is gondoskodva van. Végül pedig a nyári vasárnapokon ifjúsági kathechisacio szokott tartatni, alkalmas időpontokban pedig vallásos estélyek. Bugyikfalván az adventi és böjti esti isteni tiszteletek olyan ellenállhatatlan vonzó erőt gyakoroltak a hívekre, hogy azokon a gyülekezet apraja-nagyja, férfiak és nők egyaránt minden alkalommal, talán kivétel nélkül mindnyájan megjelentek. A lelkész belmissiói munkássága főkép az egyházában dívó egy gyermekrendszer megszüntetésére irányuló igyekezetben központosul. Nem hagy elszalasztani egy alkalmat sem, hogy egyházhívei előtt annak minden tekintetben való hátrányos, sőt egyenesen veszélyes voltát példákkal és adatokkal ne igyekezzék bebizonyítani. Csak pár évtized előtti can. viz. jegyzőkönyvek bizonysága szerint is jóval több, mint 1000 lélekkel bíró gyülekezet lélek száma ma már a 700-at sem üti meg. Stószon a missió gondozása rendkívül nagy nehézségekbe ütközik. Oka a nagy fuvarhiány és ennek méregdrága volta. Mindezek dacára a lelkész ráfizetéssel elvégezte a mult évben is Meczenzéfen és Lucziabányán a hitoktatást és a hívek lelki gondozását. A missio gondozását illetőleg a közegyház hathatós támogatására van és lesz főleg a háború után szükség, ha szétszórt és rendkívül nehéz viszonyok közt élő híveinket egyházunk részére meg akarjuk tartani. A belmissio képe egyébiránt ugyanaz, mint áz 1914. évben.