Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 65 — félévig tartózkodott és mindegyiküknek vagyon és életbiztonsága a legnagyobb veszélyben forgott, a lelkész a belmissziói tevékeny­séget a néppel való folytonos érintkezésben igyekezett fenntartani. Ennek gyümölcse az Isten hajlékának szeretetében nyilvánult. Se­reglett az Isten népe az Úrnak házába a diasporából s kitűnt a kegyes adakozásban. Paloncán a lelkész különösen a háború által sújtott családok vigasztalásában, támogatásában, tanácsadásokban merült ki. He­tenként látogatta sorba a híveket, s ennek eredménye az, hogy ma már mindenki bizalommal fordul hozzá. Sárosófalu. A lelkész a hadbavonultak családtagjainak lelki­vigasztalására és erősítésére, a téli estéken, ádvent első hetében kezdve, esti istentiszteletet tartott kétszer hetenkint, mely alka­lommal mindig megtelt az Isten hajléka. A téli estéken kivül más idő nem állott rendelkezésére, mert a nagy erőhiány parancsoló­lag követelte, hogy mindenki az eltávozottak helyét betöltve vé­gezze a maga kötelességét s amikor a nép estig dolgozik a mezőn, nem ér rá, legfeljebb 9 óra tájban, hogy Isten hajlékába mehessen, akkor meg a napi fáradalmakat kipihenendő inkább nyugodni tér. A mezei munka sikeres elvégzése érdekében, az aratás, behordás, ősziszántás és vetés, úgyszintén a tavaszi munka elvégzésére, azoknak, akiknek férfierő hiányzott és ha azt szük­ségelték, segítségükre férfi erőről gondoskodott. Munkájuk nem volt sikertelen, amennyiben a mezei munkák rendesen elvégez­tettek. A hadbavonúltak családjait, de egyébként a többi híveket is látogatja, vigasztalja, ahol csak arra alkalom kínálkozik. A hadbavonúltak családtagjainak segélyezéséről, mindig szem előtt tartva azt, hogy azok, akik erejükből és vagyonukból megélhetnek, a mai nehéz időben ne vegyék igénybe az állampénztárt, gon­doskodott. Azoknak a családoknak hozzátartozói után, akik csa­ládjukat hosszabb ideig hollétükről a harctérről nem értesítették, vagy eltűntek, a magyar vöröskereszt egyletnél tudakozódott. Zsegnye. Adventben az esteli istentiszteletek hetenként három­szor voltak bevezetve és a hívek óhajtása szerint ezentúl is minden évben így lesznek megtartva. Lelkész a hadbavonúlt ifjak szomor­kodó szüleit híven látogatta és lelkivígasztalással fájdalmukat eny­hítette. Az ifjúsággal társalgás közben a háború viszonyait és eredményeit ismertette s hazaszeretetre és bátorságra lelkesítette. Igló. A belmissziói tevékenység úgy a lelkészi hivatal mint a diakonissza nőegyesület részéről a világháború mutatta irányban mozgott. A háború kitörése óta, a mindenkori eseményekhez alkal­mazott elmélkedéssel bővített könyörgések tartattak hetenként kétszer, télen át egyszer. Adventben az ádventi ájtatosságok, böjtben a

Next

/
Thumbnails
Contents