Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

- 22 Árvaház. Ezen cím alatt emlékezem meg theologiai otthonunkról is, melyet mindenkori ottlétemkor meglátogattam s a felügyelő tanár buzgó, tapintatos, rendszerető és atyai szívű vezetésének eredményéről mindenkor nagy megnyugvásomra meggyőződtem. Ottlétem alkalmával mindig igyekeztem magam is a theol. akad. ifjúság lelkére hatni a kötelességteljesítés, buzgó tanulmányozás, komoly vallásos és hazafias lelkületre buzdító szózataimmal. Junius 6-án a városi, vármegyei és iskolai, egyházi hatóságok nagyszámú képviselőinek jelenlétében megünnepeltük szerény, házias bensőséggel és mégis a Gondviselés ura előtt kifejezett hálás örömérzettel Ott- . honunk fennállásának 10 éves fordulóját. Rozsnyói egyházkerületi leánynevelő intézetünk azt a kérését, hogy az évi fenntartási segély emeltessék, az egyetemes egyház nem teljesítette. Mindannak dacára, bár nehéz küzdéssel, az intézet ez évben is eredményesen teljesítette hivatását. Külön felterjesztésemre a miniszter úr hozzájárult Kolofont Etelkának rendes tanítónőül leendő alkalmazásához és az erre szükséges fizetéskiegészítési államsegélyt biztosította. Itt jegyzem meg, hogy magam részéről, amidőn egymásután valósulnak meg a róm. kath., állami és ref. leánygimnáziumok, szükségesnek látnám, ha — egy elhatározó lépéssel — már legkésőbb a jövő tanévtől kezdve, egyházkerületünk is szervezne ilyen intézetet. Ne feledjük, hogy kié az ifjúság, azé a jövő. Ez áll, még pedig fokozottabb mérvben minden másnál, a leánynevelésre is, úgy, hogy én még attól sem riadnék vissza, hogy akár egyházkerületünk, akár ennek kebelén belül más egyházi közösség egyéb leánynevelő iskolai typust, például evang. tanítónőképzőt is állítson fel. De ha már a kettőt egyszerre nem lehet, egyet a kettő közül okvetlen meg kell valósítanunk, mert félni lehet attól, hogy a leánynevelés terén elmaradva, ujabb vereséget szenvedünk. 13. Árvaházunk ügyére térve, sajnálattal kell jelentenem, hogy az alaptőke folytonos fogyása és a háborús drágaság fokozódása következtében ezen szeretetintézmény ez évben csak korlátolt számban vehette kebelébe az odavágyó szegény árvákat. Ismételten is kopogtattam a minisztérium ajtaján, két izben is intéztem felterjesztést a rendkívüli viszonyok által indokolt segélyeztetés érdekében, de — eddig legalább — eredmény nincs. Külön fölterjesztésben, azon esetre, ha az állam hozzájárul az ellátási költségeihez, felajánlottam, hogy bizonyos számú hadiárvát is befogad intézetünk. Választ még erre sem kaptam. A mennyiben újabb jelentős segély nem érkezik, természetes, hogy árvaházunk a következő tanévben is csak korlátozott számban fogadhat be új árvákat.