Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

A hitoktatás egységes, egyetemes szabályozása. Létszámcsökkenés. — 16ban vannak evangélikusok, a kik részben más országos eváng. egyházaktól független, részben erkölcsileg a németországi evang. jótékony-egyesületektől függő, mintegy particularis egyházközösségben élnek. Tekintettel a majdan kialakuló közjogi kapcsolatra és arra, hogy a hazánkkal való szorosabb kereskedelmi, mezőgazdasági és forgalmi kapcsolat következtében ott valószínűleg a mi magyarországi evang. egyházunk hivei fognak túlnyomórészt letelepedni, azt hiszem, nem időszerűtlen az a feltevés, hogy evang. egyházegyetemünknek saját érdekében fekszik az ottani evang. egyházaknak a saját érdekeltségi körébe való bevonása. 5. Épen ilyen, már a háború alatt előkészítendő, s a háború után, a mennyire csak lehet, mennélhamarább megoldandó feladatnak tartom a hitoktatás kérdésének egységes alapon, egyetemes jellegű s minden szempontra kiterjedő szabályrendelet megalkotásával leendő megoldását. Ma igazán úgy állunk, hogy a hány község, ahány tanfelügyelő, ahány miniszteri rendelet, ahány jellegű iskola: annyiféle a hitoktatás a hitoktatók képesítése, a rendelkezésre álló óraszám, a tananyag, a tankönyv, a csoportosítás és a tiszteletdíj kérdésében egyaránt. Egyenesen szégyenletes állapot e kérdésnek, mely mögött evang. egyházunk oly nagyfontosságú érdekei rejlenek, ilyen helyzetben hagyása, mig ezzel ellentétben r. katholikusok, reformátusok, sőt zsidók teljesen szervezett állapotokra tudnak reámutatni. Tiszavidéki, illetőleg egyházkerületi lelkészegyesületünk kezdeményezésére ez az ügy közgyűlésünknek is napirendjére kerül s előre ajánlom azt a m. t. közgyűlés nagybecsű figyelmébe. 6. A születési és halálozási statisztika, mint az egész vonalon, úgy evang. egyházunk kebelében is szomorú képet tár fel. Immár a háború második évében szemmellátható a létszámcsökkenés. Nehéz seb ez az ország testén, de nem kevésbé súlyos a mi egyházunk testén is, amely úgy sem haladt e téren a többi egyházakkal egy vonalban. Ha majd a béke áldott korszaka Isten kegyelméből újból ránk köszönt, bekövetkezik a gyógyítás feladata e téren is, sőt elsősorban e téren. A mi az állam feladatait illeti — a közkereseti, népoktatási, telepítési, népegészségügyi és alkotmányjogi stb. viszonyok javítása, — ezeknek támogatásában mi evangélikusok hagyományos honpolgári kötelességérzetünkkel bizonyára ott leszünk; a mi a társadalom feladatait illeti: az anya- és csecsemővédelem, az elhagyott gyermekek gondozása, az árvaügy stb. terén, ezeket bizonyára lelkesen felkaroljuk. De nem kisebb lelkesedéssel, az Isten örök országa és földi hazánk legszentebb érdekei szolgálatának magasztos tudatával kell ott lennie minden evang. lelkésznek» tanítónak, tanárnak, földbirtokosnak, felügyelőnek, egyháztagnak