Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

— iá — által kezdeményezett VIII. o., illetve IV. tanítóképzőintézeti osztályú tanfolyamot minden intézet megtartotta s az eredmény általában kielégítő volt. Az ifjakat lelkesítette az a tudat, hogy a harctéri szenvedéseik között eltelt súlyos esztendő polgári pályájukon nem megy veszendőbe, f) Könnyítések címe alá foglalhatom össze azon miniszteri rendeleteket (1473. ein. 14090. és 51586. V. 53200. VI. b) 53300. VI. a) a melyek az előírt tananyagnak ápril 15-éig elvégzését és a tanévnek junius 3-án befejezését kívánják és azon 2965. ein. sz. miniszteri rendeletet, amely kívánatosnak tartja, hogy a tankönyvek dolgában változás ne következzék be. Igen nemes intentióju azon 63631. sz. rendelet is, amely az elhasznált tankönyvek összegyűjtésével óhajtja lehetővé tenni a szegény tanulóknak a következő tanév elején ingyen tankönyvvel való ellátását. g) Az 1915. évi XXII. t.-c. alapján az államtól fizetéskiegészítésben részesülő tanároknak járó 20%-os háborús segélyt az eperjesi tanítóképző-intézetnek 157324/1915. sz. rendelettel utalványozta ki a miniszter, míg a jogakadémiára, a hat főgimnáziumra, a polgári leányiskolákra és az elemi iskolákra nézve részben a közvetlen úton bekivánt személyi adatok alapján közvetlenül, részben (az elemi és polg. iskolákra nézve) a püspöki hivatalhoz beérkezett névre szóló utalványok alakjában intézkedett. A theol. akadémiák tanárainak a miniszter egy összegben 7524 K-át folyósított e cimen, melyből az egyetemes egyház pénzügyi bizottságának megállapítása szerint a 20 éven felül működött tanároknak 500 K, a 10—20 év között működőknek 460 K és a rendkívüli tanároknak 400 K jut. Ez az összeg távolról sem áll arányban a többi tanároknak jutó 20%-os drágasági pótlékkal, annak mintegy csak kétötödrészét teszi, a minek bizonysága az, hogy a mig például az egyik tanítóképző-intézeti tanár 1140 K, sőt egy másik tanítóképző-intézeti tanár 1160 K háborús drágasági pótlékot kap s épenúgy a jogakadémiai és főgimnáziumi tanárok, addig a leghosszabb idő óta működő theologiai tanár sem kaphat többet 500 K-nál. Hol van itt az anyagi igazság? És hol maradnak a lelkészek és az egyházkerület központi tisztviselői az ő, immár kétesztendős, hasonló alapon álló, de eddig figyelemre nem méltatott jogos igényeikkel? Bizonyára a háborús drágaság nem kerül el egyikünket sem és helyzetünk a társadalmi állás változatosságai szerint súlyosodó tüneteket mutat. Legfőbb ideje, hogy e téren is tegyünk valamit, illetve, hogy jogainkért, igényeink érvényesítéséért, ott, ahol kell, síkra szálljunk. h) Különféle rendeletek címe alá helyezem a következőket: A kassai katonai parancsnokság előterjesztésemre elrendelte, hogy