Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1916. augusztus

— 11 E pontnál megjegyzem, hogy egy, a harczvonalon tartózkodott előkelő állású világi evang. férfiú részéről hozzám hosszabb, magánjellegűnek tekintendő bizalmas jelentés érkezett, a mely feltárja a prot. tábori lelkészek szervezetlenségét. A jelentés, mely e kérdésnek a háború utáni rendezéséhez igen becses adatokat szolgáltat, lényegileg a következőket tartalmazza: 1. nincs elegendő evang. tábori lelkész. Az illető úr zászlóalja például 1914. aug. 22-étől 1915. évi december haváig nem látott prot. tábori lelkészt, mig a katholikus tábori lelkészekből sohasem fogytak ki. 2. A prot. tábori lelkészek szervezetlenek, tehetetlenek, a katonai hatósággal szemben törvényesen követelhető jogaik és igényeik érvényesítésében taitózkodók. Elnézik például, hogy egyes csapattesteknél mindig, minden vasárnap és ünnepnap van kath. tábori mise, ők ellenben nem tesznek intézkedéseket a prot. istentiszteletek megtartására, a mi pedig — kellő formák betartásával -- joguk és kötelességük. A kath. tábori misén az ezredtörzseknél lélekemelőleg működik közre az ezred zenekara; a mi részünkön —- mert a lelkész nem járt utána — ez elmaradt s csak egy ízben történt meg, amikor egy evang. ezredsegédtiszt maga vette kezébe az ügyet. 3. A kath. superior már békében is, háborúban pedig még fokozottabban ad tájékoztatást a kath. tábori lelkészeknek a háborúban őket megillető jogokról és kötelességekről, valósággal elárasztja a csapatokat, kórházakat, helyőrségeket kath. tábori lelkészekkel. A mi részünkről ez sem történik meg, úgy, hogy a mi tábori lelkészeink e részben teljesen tájékozatlanul mennek ki a harctérre. A sok megszívlelésre és helyes útmutatásra alkalmas adatot tartalmazó jelentést, amint a köteles discretio parancsa alól mentesítve lehetek, nyilvánosságra hozom, addig is mindnyájunk megnyugtatására közölhetem, hogy egy, az osztrák evangélikusok és a hazai református és evang. egyházak vezérfiaival közösen tartott conferencián máris megállapodások létesültek a mutatkozó visszásságok kiküszöbölésére. Kerületünkből Matyuga Kamill, Dzurányi Dezső, Sexty Kálmán és Vietórisz László tábori lelkészek küldtek be hozzám jelentéseket, amelyek megnyugtathatnak minket arról, hogy ezen tábori lelkészeink hivatásuk magaslatán állanak s valóban áldásos tevékenységet fejtenek ki. Világi részről viszont Hajtó Gusztáv tábori lelkész tevékenységét illették előttem igen elismerő szavakkal. Az idevonatkozó jelentéseket a jövőben szintén tanulságosan fogjuk felhasználhatni a tábori lelkészi szolgálat helyes megszervezése körül. A szétszórtan hazánkban tartózkodó orosz (német, finn, lett, eszt-ajkú) evang. hadifoglyok lelki gondozása érdekében körlevélileg fordultam az esperességek útján a lelkészi hivatalokhoz.