Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 52 — meg száz tudakozódó levélben kereste az összeköttetést az elveszettnek hitt katonákkal, nemcsak a vöröskereszt-egyesület, hanem harctéri katonai parancsnokságok útján is. Alig pár heti itthonlét után a hívek nagy áldozatkészsége mellett 18 személyre kisegítő tábori kórházat szereltek fel teljesen s adtak át rendeltetésének, amelyet a mai napig híven teljesít. Egyik tehetősebb egyháztag a saját lakását 12 sebesült részére szintén berendezte, sebesülteket azonban többszöri utánjárásukra sem helyeztek a nagy buzgalommal beállított kórházba. Távolabbi kórházakban kezelt katonáink részére többször küldöttek fehérnemüeket, a harctérre pedig meleg ruhákat és karácsonyi ajándékokat A hívek áldozatkészsége úgyszólván fáradhatatlan volt. Előbb ágy- és ruhanemüeket hordtak össze, azután élelmiszerekkel halmozták el a kisegítő kórházat. Később szorgalmatosan hósapkákat kötögettek. És elejétől végig napról-napra vitték be a pénzbeli adományokat. Különböző címeken (hadbavonúltaknak, sebesülteknek, karácsonyra, foglyoknak, vakoknak, rokkantaknak stb.) 767 K 92 f. adomány gyűlt be a lelkészhez. A hadikölcsönre lelkész ajánlatára az egyházközség 5000 koronát jegyzett, a hívek pedig ez összegnek több mint kétszeresét. E sok oldalú állandó munkásság közben az ellentétek, amelyeket a lelkész és a hívek között félreértés vetett felszínre, s amelyeket az emberi gyarlóság sokáig felszínen tartott, teljesen megszűntek, s a kölcsönös megértés a pásztor és nyáj közötti viszonyt napról-napra bensőbbé teszi. Jolsvai híveink általában rendes templomlátogatók, — de a családokat közelről ért háborús veszedelem még inkább fokozta a lelkivágyakozást, hogy szorongattatásukban forduljanak az egyedül megsegítő és megtartó Istenhez, az élet és halál Urához! Az elrendelt általános mozgósítás a lelkész számára szélesen kitágította az itthonmaradt özv. anyák, szülők és hitvesek vígasztalásának, bátorításának munkakörét. S a lelkész, tőle telhető erőből, mindenütt ott volt és ott van s bőven kivette és kiveszi a maga részét a rája háramló kötelességekkői, melyek között nem utolsó helyen áll az anyagi segélyezés. Rendeztek katonanapokat az itthon segély nélkül maradtak felsegélyezésére. Az ádventi időben a lelkész napoként tartott írásmagyarázattal, — igyekezett a reggeli, illetve a hajnali istentiszteleteket vonzóbbakká tenni. Ugyancsak a böjti időszakban is minden szerdán írásmagyarázat s minden pénteken böjti elmélkedés tartatott s a hívek mindenkor készségesen keresték fel a szt. hajlékot. Vallásos estélyeket ez idén olyan mérvben, mint ahogyan a lelkész szerette volna, számos akadály miatt nem tarthattak. így