Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 50 — Kassán két rendes ev. tábori lelkész neveztetett ki, kik kizárólag a katonai lelki szolgálatnak szentelhetik minden idejüket. Lelkész azonban továbbra is látogatja a kórházakat, gyóntat, tartott és tart külön istentiszteletet a sebesült katonáknak. Sajóarnót. Az egyház benső hitélete kifogástalan volt. A hívek buzgón látogatták a templomot köznapi, ünnepi istenitiszteleteken, különösen az advent kora reggeli és böjt esti írásmagyarázatok alkalmával. Az egyház hitéletének bensőségét legjobban igazolja azon örvendetes tény, hogy az általános mozgósítás alkalmával a hadkötelesek a bevonulás napján kivétel nélkül mindnyájan éltek az Úrnak szent vacsorájával és a harctérről is küldtek adományokat az egyház javára. Megható, lélekemelő ünnepély volt az egyházban, midőn a mozgósítás alkalmával a községben tartózkodó 17-ik csász. és kir. tüzérezred 3-ik és 4-ik századának idegen vallású legénysége a harctérre való indúlás előtti napon összes tisztjeinek vezetése alatt századonként külön-külön jelent meg templomunkban és onnét a lelkésznek hazafias beszédével és áldó imájával bocsátatott el a nagy és szent küzdelemre. A hívek lelkesen adakoztak ez évben is az egyház szükségleteire. Nagyobb összeggel járúltak a vármegyebeli hadbavonúlt véreink, sebesültjeink árván maradt családjaiknak felsegélésére, a harcban megsebesültek karácsonyfájára is, és gyűjtöttek sebesültjeink részére a miskolci vöröskereszt-egyletnek ágy- és fehérnemüeket. Az ifjúság a szent háromság utáni vasárnapokon a kathekizációi tanításokon szorgalmatosan részt vett. Az ifjúsági dalárda azonban a háború és a tanítónak népfelkelői szolgálatra való behívása miatt szünetelt. A szokásos egyházi és hazafias ünnepélyek megtartattak. A lelkész vasárnapokon és ünnepnapokon a háborús viszonyokhoz alkalmazott beszédeket tartott és a hadbavonúltaknak itthon maradt családtagjait látogatta és ellátta őket tanácscsal és vigasztalással. „Béke a harcban" című imakönyv sok példányban adatott el a híveknek. Új belmissziói szervek, intézmények azonban nem létesültek. Lapos egyházközség a hozzácsatolt összes fiókegyházakkal és szórványhelyekkel együtt mult évi november hava óta állandóan a harcvonal közelébe esett. S igy az összes falvak részint s harcoló, mársészt a hadseregnek eleséget és muníciót szállító csapatok által szüntelenül elfoglalva voltak. Ily körülmények között belmissiói szervek és intézmények alapításáról szó sem lehetett. Azonban a lelkész úgyis, mint a harcbavonúlt katonák családjainak segélyezésére hivatott bízottságnak egyik tagja, úgy is mint lelkész bőven kivette részét a tevékenységből, folytonosan megfi-