Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1915. július

— 51 — Szeretnők, ha püspökünk e kedvező véleményét az Otthori az elmúlt tanévben is kifejtett munkásságával elérte volna. A napi munkát a theológusok az elmúlt tanévben is a felügyelő tanár mindenkori személyes részvételével az Otthon olvasóés imatermében reggeli könyörgéssel kezdték. Az elsőn a felügyelő tanár, az eddigi eljáráshoz hiven, meggyőzően kifejtette azokat az irányelveket és vezérlő eszméket, a melyek őt az Otthonban lakó ifjúsághoz való viszonyában ebben az évben is irányítani és lelkesíteni fogják. És talán volt is valami foganatja az ő kérő- és intő-szózatának — amennyiben — s ezt vendégeink is gyakrabban konstatálták — ebben az évben is egy lépéssel közelebb jutottunk a rend, pontosság és tisztaság, de különösen a keresztyén erkölcsi szabadság ama vezéreszméinek megvalósításához, a melyre a felügyelő-tanár az Otthont felavató-ünnepén s uj püspökünk előtt is ismételt izben hűséget fogadott, sőt ahhoz egyéni és tanári ambitióját, sőt testi és lelki ereje legjavát kötötte. A tanidő lefolyására visszatekintve jóleső tudattal jelenthetjük, hogy az Otthon theol. és jogász lakóinak magaviselete az egész tanidőn át önönmagukhoz és felügyelőtanárukhoz való viszonyukban — két ifjúnak sajnálatos esetétől eltekintve — csaknem kifogástalannak bizonyult. A kölcsönös megbecsülés, békülékenység, engedelmesség, sőt szeretet szelleme lebegett a felügyelő-tanár és a gondjaira bizott főiskolai ifjúság magaviselete fölött. Még mindig messze vagyunk azonban egy Otthon erkölcsi életideáljának megvalósulásától, de azt hiszem, hogy ebben az évben is egy lépéssel közelebb jutottunk hozzá. A munka szeretete nem elég élénk és erős a mi ifjúságunkban. Ezt a gondolatot fejtegette egy alkalommal főtisztelendő püspök urunk is a felügyelő-tanár üdvözlő-beszédére egy reggeli könyörgés után és közelebbről hű kötelességteljesitésre, evangelikus egyházias gondolkodásra és a belmisszió komolyabb tanulmányozására hivta fel a theológusokat. Itt örömmel jelezzük, hogy a főtisztelendő püspök ur őméltóságához ez évben is háromszor volt szerencsénk, mint mindannyiszor az egyházkerület által hozzá és állásához méltóan látott vendéghez. Örömünnep volt reánk nézve, ahányszor csak az Otthhonban megjelent, sőt egy alkalommal egyházkerületünk felügyelőjét: Szentiványi Árpádot s a tiszavidéki esperesség agilis elnökségét: Dr. Meskó László felügyelőt és Materny Lajos esperest is elhozta magával. Nincs is az Otthonnak melegebb barátja és lelkesebb támogatója Geduly Henrik püspöknél. A reggeli könyörgést a theol. benlakók komoly vallásos érzéssel felváltva végezték. Az éneket harmónium-kisérettel az