Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1915. július

— 25 — templomba, adventben és böjtben pedig hétköznapokon este, amit meg is tettek néhánynak kivételével, akiket a mesterük nem engedett el a templomba. De ezek is eljöttek aztán, midőn mesterükhöz elmentem és őket felkértem, hogy tanoncaikat a templomba járásban ne akadályozzák és a mesterek a szóban forgó tanoncoknak a templomjárásra az engedélyt meg is adták. E pontnál arra kérem Méltóságodat, hogy kegyeskedjék felterjesztést tenni a nm. v. és k.-ügyi miniszterhez az iránt, hogy az iparos-tanoncokat vasárnapokon és ünnepeken istentisztelet idején iskolába menni ne kényszerítsék, mert ezáltal egész éven át távol tartják őket a templomtól. Ha méltóztatik kívánni, e tárgyban készséggel nyújtok bővebb felvilágosítást. Miután a zárdai iskolábajáró ág. hitv. ev. gyermekek, dacára a tanfelügyelőnél tett panaszomnak és dacára a róm. kath. plébános mult évi jelentésemben emiitett azon Ígéretének, hogy mindent el fog követni, hogy ezen gyermekek rendesen járjanak ev. vallásos oktatásra és a templomba, mégsem jártak sem a vallásoktatásra, sem a templomba; megkértem két ev. vallású tanítónőt, (férfiút nem eresztenek oda be) hogy menjenek be a zárdába, vonják felelősségre az apácákat és követeljék nevemben az ev. gyermekek ev. vallásos órákra való küldését. A zárdában nagy riadalom támadt és először fogadni sem akarták a két tanítónőt, de midőn azok nem tágítottak, bevezették őket a tanári szobába és megígérték, hogy elküldik vallásos órákra a gyermekeket. El is jött másnap a 4 közül kettő, akiket nagy szeretettel fogadtam és megajándékoztam és igy elértem, hogy a vallás órákra rendesen eljártak és nemsokára a másik kettőt is magukkal hozták. A tanév végén pedig megkérték szülőiket, hogy vegyék őket ki a zárdai iskolából és adják az állami iskolába. Hogy lesz-e ezen általam támogatott kérésüknek valami eredménye, azt a legközelebbi tanév elején látjuk meg. Nehezíti a kérdés megoldását az a körülmény, hogy kettőnek az apja római katholikus. Ami a gyermekek vallásos oktatását illeti, az esperességen kivül eső vidékre is kiterjesztettem figyelmemet. Megszereztem egyes állami polg. iskolák értesítőjét és végignéztem a tanulók névsorát, tapasztalatból tudtam azt, hogy a rkath. lelkészek sokszor részesítenek nem rkath. gyermekeket is hitoktatásban. Ezen fáradozásomnak is lett eredménye, mert egy olyan egyházközségben, a mely szász evangelikus egyházi főhatóság alá tartozik, két olyan polgári iskolai leányt, aki törvény szerint az evangelikus egyház kebelébe tartozik, sikerült a rk. hitoktató kezeiből kiszabadítanom.