Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 46 — úgy intézkedni, hogy ez ott beszámíttassák. Budapest, 1914. dec. hó 31. A miniszter helyett: Dr. llosvay Lajos államtitkár. — A miniszter úr ezen rendeletének rendelkezéseit szem előtt tartva, — s miután időközben az egyházi sajtó is összegyűjtött e célra bizonyos összeget, némely nemeslelkü egyháztagok és egyházközségek pedig közvetlenül a kerületi pénztárba küldték adományaikat — az ekként begyült, összesen 5273 K 72 fillért a következőképen osztottam ki: Francz Vilmosnak Bártfa 400, Halmi Aladárnak Lapos 400, Laczkó Jánosnak Margonya 300, Dr. Szlávik Mátyásnak Eperjes 300, Krcsméry Gyulának Kükemező 200, Barthó Andrásnak Girált 200, Altmann Gusztávnak Kisszeben 200, Szlabey Mátyásnak Bártfa 200, ifj. Izsó Sándornak Palonca 200, Scholtz Jenőnek Pétervágás 200, Harsányi Istvánnak Máramarossziget 200, Korbély Gézának Eperjes 200, Dr. Obál Bélának Eperjes 200, Dr. Deák Jánosnak Eperjes 200, Klauzer Lászlónak Thanusfalva 100, Duszik Lajosnak Szatmár 100, Margócsy Aladárnak Ungvár 100, Goldperger Jánosnak Klazány 100, Schimkó Katalinnak Kislankás 100, Liptai Lajosnak Eperjes 100, Martincsek Mártonnak Kisszeben 100, Mikulás Andrásnak Margonya 100, Theil Emilnek Klazány 100, Kozlay Józsefnek Pazdics 50 koronát, összesen 4350 korona. Eltökélt szándékom volt — ha csak egyáltalán keresztülvihető, — Bártfa körül a harctér egyes részeit megtekinteni. Március 9-én felutaztam tehát Eperjesre s az ottani politikai hatóság vezérembereinél, főként a kormánybiztos — helyettes főispán úrnál érdeklődtem a kivitel iránt. Már meg is állapodtunk az időpontban, a mikor — t. i. márciús 12-én — együttesen megteszszük az odavezető utat, a midőn elháríthatatlan akadály meggátolt tervem kivitelében. Annál intenzívebben igyekeztem Eperjesen tartózkodasomat arra a célra felhasználni, hogy a főiskola négy tanintézetének a harctér közelségével adott viszonyait és helyzetét behetóan tanúlmányozzam és a vezető tanárokkal a minden eshetőségre készülő terveket megbeszéljem. Végtelen örömömre szolgál, hogy e tervek gondterhesebb részének kivitelére a harctéri helyzet kedvező alakulása következtében sor nem került, — és hogy a kollégium ifjúságának viselkedése és tanári karának tevékenysége mindazon várakozásoknak teljes mértékben megfelelt, a melyeket e komoly és nagy napokban hozzájuk fűztünk. Ugyanakkor megtekintettem a „Theol. Otthon" helyiségeit is és megfigyeltem az intézmény működését. Huzamos időn keresztül volt az „Otthon" a beszállásolt katonaság lakhelye. Ám a felügyelő tanár, Dr. Szlávik Mátyás, ki az orosz invázió veszélye dacára őrtálló helyét nem hagyta el, kiváló erélyével gondoskodott arról, hogy a folyton