Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1915. július

- 19 Az áldozatkészségnek szemmel látható jelei az egyházi épületek, amelyek nagyban és egészben rendeseknek, megfelelőeknek, sőt helyenként kiválóan célszerűeknek mondhatók. Felügyelők, lelkészek, tanítók, gondnokok vállvetve buzgólkodnak az atyák örökségének hűséges megőrzésében. Hogy itt-ott az iszákosság veszedelmével szemben erélyes fellépést kellett ajánlanom, — és szomorúan megállapítanom a kivándorlás következtében a megbizható, értelmes evang. elem számbeli hanyatlását, és helyébe más nyelvű és más vallású, idegenből betóduló népelem benyomulását, a német vidékeken feltűnő számbeli és gazdasági szaporodását, — ez sajnos, általános szepességi néprajzi jelenség, amellyel szemben védelmet az okos, bölcs kormányzat, a haza földjének és az evangélium egyházának a kecsegtető anyagi javakon felül való öntudatos, lángoló szerelme és az erre való céltudatos, következetes nevelés ad némi oltalmat. Amidőn jelentem, hogy egyes helyeken anyagi, máshol tanügyi, ismét máshol erkölcsi, vagy társadalmi természetű ügyekben kellett adnom részleges utasításokat, mig a valamennyi egyházra nézve kötelező utasítás a következő pontokra terjedt: 1. A legutóbbi 10 évről szóló esperességi, kerületi és egyetemes jegyzőkönyvek, a püspöki körlevelek, az egyetemes névtár és a zsinati törvények bekötendők. 2. Az ingatlanokról, — ha az egyház még be nem szerezte — telekkönyvi kivonat és térkép beszerzendők s a határmesgyék épségére különös gond fordítandó; épen ugy az összes ingatlanokról és ingókról pontos leltár készítendő. 3. Az évi zárszámadási maradványból bizonyos rész „1913-iki 100 éves elkölthetlen egyházfentartási alaptőke" cimen évről-évre félreteendő és takarékpénztárilag gyümölcsöztetendő. 4. Népjóléti tekintetekből igyekezzék reá a lelkész, hogy az állami gazdasági munkásbi^ípsitó kötelékébe minél több hivője lépjen be s igy azok nyugodj megélhetése öreg korukra és munkaképtelenségük esetere biztosítva legyen; ugyancsak népjóléti tekintetekből figyelmébe ajánltatik a „községi állatbiztosító szövetkezet" gondolatának felkarolása ; — azon hő óhajjal zárom e részben kifejtett jelentésemet, adjon az Úr áldást, bőséges szellemi és erkölcsi áldást gyönge szolgájának kifejtett munkájára, drága anyaszentegyházunk és hazánk javára. Fontosságánál fogva jelentésem további részében a kerület egyházainak belmissiói törekvéseiről számolok be. Örömmel jelzem, hogy ez évben a mult évi kerületi közgyűlés határozata alapján 4p, Belmissió