Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1915. július

— 15 — egyházunkkal szemben méltatlan megállapításokat tartalmaz, az iskolai használatból kivonassák. Ezen napon Takáts József országgyűlési képviselő látta vendégeiül a nagyszámban összegyűlt társaságot. 25-én este Nagyszalókra mentünk s ott alkalmunk nyilt az igazán mintaszerűen berendezett egyházközségi élet szemléletére. Az öntudatosan kiépített belmissiói szervek , ifjúsági egylet, takarékmagtár, egyházfentartási alap, gazdasági — olvasó — és dalegylet) biztosítanak afelől, hogy ez az egyház meg fog küzdeni az idők viharaival. Epületei is mintaszerű rendben találtattak. A másnapi iskola- és egyházlátogatás befejeztével a buzgó egyházfelügyelőnek, Weszter Pálnak vendégei voltunk. Innen mentünk aztán Alsóerdőfalva és Felsőerdőfalva leányegyházak, majd — már 26-án a késő esti órákban Kakaslomnitz anyaegyház meglátogatására. Ez az egyház is meg akar felelni a hozzá traditionális múltjánál fogva fűzött várakozásoknak. Szép, nagy templomához a közelmúltban stílszerű új tornyot építtetett, új iskolaépületet szerzett egy volt úrilak megvételével, renoválta lelkészlakát. Az összes tényezők harmonikus együttműködése mellett remélhető is az egyház továbbfejlődése. Amit e részben az általános és a társadalmi szempontok megkívánnak, azt a lelkésznek bizalmasan tudomására juttattam. Egyébként megnyugtató banyomásokkal gazdagodva mentünk a szomszédos Húnfalu leányegyházba, hol Gretzmacher Gyula, a buzgó egyházfelügyelő háza gyűjtőit össze a visitatio után. Itt várt már reánk a késmárki egyház és Késmárk szabad királyi város nagyszámú küldötteinek kocsitábora. E kocsitábor élén haladva, meghatva léptem át Magyarország e felvidéki kulcsos városának küszöbét s állottam meg a város polgárainak s az egyház híveinek figyelméből készült gyönyörű diszkapu előtt. Úgy éreztem, mintha egyszerre kétfelől is egy-egy géniusz lélekihlető köszöntése fogadna — nemzetünk és evang. egyházunk szabadság — és világosság küzdelmeié! És könybelábbadt szemmel kellett volna szemlélnem a múlt dicsőségének képeit, ha a jelenről csak a közvetlen közelmúlt tapasztalatainak hatása alatt kellett volna elmélkednem. Ám a fogadtatás benső melege, a lelkeken ülő nehéz fellegek szinte szemmel látható oszlása, a régi pártoskodás szellemét megtörni kezdő, müveit protestáns egyházközség tagjaihoz illő, emelkedettebb gondolkozás egyre szélesebb körökben való terjedése könnyűvé és gyönyörűségessé tették számomra azt a Krisztusunk szellemében való munkát, hogy a békülékenyebb, nemes és áldott irányzat teljes diadalára a Krisztus szeretetígéinek hirdetésével igyekezzem a koronát feltenni. Forró és benső fohászom volt és marad : vajha ez igyekezetet áldottá tenné az Úr! Késmárknak nemcsak fényes történelmi múltjánál, de jelenlegi helyzeténél fogva is, amelyet