Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1915. július

- 12 vatkozható egyházkerülete minden részének képviselőit: óh akkor ugy érzem, ez az emlékmű megoldotta hivatását, mert a szivek legnemesebb együttérzéséből, a tiszta és szent meggyőződések legmagasztosabb harmóniájából nőtt az ki, hogy az elköltözött példájának felemelő erejével intsen, buzdítson, lelkesítsen mindnyájunkat önzetlen szeretetére családnak, egyháznak, hazának, áldozatkész szolgálatára mindannak, ami e földön Krisztusi s igy áldott és boldogító. Legyen igy! Legyen is mindig igy! S hogy igy lehessen, jertek, fohászkodjunk az Úrhoz, lélekben és igazságban ekkép könyörögvén: Nagy érzések hatása alatt gyültünk ma egybe, jóságos Istenünk, a te eged boltozatai alatt, a nyugalom e csendes színhelyén. íme eljöttünk leróni a hála és ke gyelet adóját egyik gyermeked földi pihenőhelyének emléke előtt, akit te nagy feladatokra, gyönyörűséges életmunkára hivtál el itt s aki a Tőled nyert drága talentumokat gazdagon gyümölcsöztette forrón szeretett családja gyülekezete, egyházkerülete és magyar hazája javára. Nem volt előtte csak egy is kicsiny amaz élethivatások és munkakörök közül, amelyeket a Te örök bölcsességed és kegyelmed ő reá bizott. Nevét lángbetükkel irta be a magyarhoni evang. egyház történetébe. Emlékét áldó kegyelettel őrzi meg mindvégiglen hálás miskolci egyháza, tiszai egyházkerülete. A nemes érzés, a forró egyházszeretet magasan vivó szenvedelme nagy alkotásokra hevítette őt s az ezek áldásaiból táplálkozó késő ivadék áldó szívvel fogja emlegetni egyházkerületünk egykori nagynevű főpásztora nevét. Óh tedd áldottá lelkének az üdvözült lelkek sorában boldogságát. Szenteld meg a hitvesi bánatos, a gyermeki hálás megemlékezéssel, a hittestvérek ragaszkodó kegyeletével megmagasztositott ez emlékmüvet, hogy az immár mindnyájunk kegyeletének közös kincseként hirdesse mindnyájunknak a nemes élet jutalmát a