Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

- 38 — meg remeg és igazán Istenünk különös kegyelnie lesz, ha végkép meg nem törik a kiontott vér és keserű jajjszók rettentő áradatának szemléletén ! De nem! Krisztus hű szolgái, az evangélium fennkölt lelkű hirdetői meg nem inoghatnak, — de sőt épen a meglátogatások, épen a megpróbáltatások nagy napjaiban emelkednek hivatásuk igazi magaslatára, hogy legyenek népüknek igazi atyái, szelid lelkű tanácsosai, erőshitü vigasztalói, buzgó lélekkel, meg nem ingatható hittel, szilárd reménnyel — mint most igazán szinte mindennapi lelki tej- és kenyérszükséglettel — táplálói. Most van igazán helyén az ősi parancs követelése: „A tüzet, mely az oltáron vagyon, táplálják, hogy el ne aludjék, hanem gondot viseljen a pap, hogy minden reggel égjen a fa az oltáron a (Mózes III. k VI. 12.). Most kell lankadatlanul élesztgetni a hit és a gyermeki bizodalom, a lelki megalázkodás és megadás, a vigasztalódás és az örök jó győzedelmében való szent remény tüzét a szívekben, — most kell odaterelni a nyájat és annak minden tagját, hogy a földi megpróbáltatások e véres özönében tanúljon meg zörgetni az égi kegyelem ajtaján : Kérjétek — és megadatik néktek; keressétek - és megtaláljátok, zörgessetek — és megnyittatik néktekMennél hevesebb és keserűbb a földi megpróbáltatások és veszteségek felett a szív csalódottságának az érzése, — annál inkább lép előtérbe a hitnek mennyei kincsekből táplálkozó vigasztaló és boldogító hatása, az evangéliumnak sebeket gyógyító ereje. Meg kell tehát ragadnunk mindent, hogy ez a gyülekezeti életben is kifejezésre jusson. Keressük fel egyről-egyre feldúlt családi szentélyükben elesett katonáink gyászbaborúit özvegyeit, bánatos árváit. Nyissuk meg előttük a vigasztalások szent könyvét. A haza szabadságáért és ősi jogáért elesett mártyrok szerepét állítsuk arra a magas piedesztálra, ahol már a vesztesek gyásza is a vigasztalódás oltárává magasztosul. A közös szeretet gyámolító karjaival enyhítsük a vesztesek gondját, nyomorát. Meg ne szünjünk a könyörülő szeretet munkájának gyakorlásában a sebesültek, a betegek, a harcosok, a fenkölt célú társadalmi és állami segítő actiók iránt. Meg ne szünjünk imádkozni igazságos ügyünk diadaláért, harcoló vitézeink javáért, sebesültjeink gyógyulásáért, szenvedő hittestvéreink vigasztalásáért és a béke áldott korszakának mennél hamarábbi visszatéréséért. Mutassunk reá Isten nagy áldására, mely abban áll, hogy van egyházunk, van hitünk, van szent vallásunk, van ártatlan gyermekeink számára iskolánk, amelyeknek zavartalan működésében a lélek gazdag kárpótlást talál az átélt napok súlyos veszteségeiért. Készítsük elő a lelkeket ujabb gyülekezeti alkotásokra, buzdítsuk és lelkesítsük őket a hitélet odaadó felkarolására, együttes erővel fejlesztésére.