Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

— 303 után más tanító alkalmazásáról kell gondoskodni és hogy ez megbízható, arra termett emberrel sikeresen legyen keresztülvihető, ehhez az egyházkerületnek — esetleg a missziói lelkészi állás szervezésének elodázása árán is — erősen segítő kezére van szükség. A hathatós segély sürgős is, mivel az iskolaépület is dűlőfélben van Az elhagyatott határszéli protestáns végvárat az egyházkerületnek s a misszió ügyével most foglalkozó kerületi pénzügyi bizottságnak nagy jóindulatába, támogató szeretetébe, atyai gondoskodásába a legmelegebben ajánlja az egyházmegye. Az egyházkerületi közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és intézkedés végett az egyházkerületi elnökséghez átteszi. 2. A tiszavidéki egyházmegye jelentést tesz a máramarosi misszió gondozásáról. Ezen jelentés szerint az utóbbi két év folyamán is Harsányi István missziói lelkész gondozta. A reá váró munkának nehezebb része, nagyobbrészt rajta kívül fekvő okoknál fogva befejezést nem nyert, sőt alig indult meg. Ugyanis a Máramarosszigeten lakó evangélikusok azon vágya, hogy a kincstártól méltányos vételáron szerzett nagyértékű beltelken imaterem és paplak épüljön — a mire az állammal kötött szerződés is kötelezi —, meg nem valósulhatott, mert az időközben kitört háború a részletes tervek kidolgozását is megakasztotta, annál kevésbbé lehetett a kivitel módozataival foglalkozni. Az egyháztagok gyűjtése és összeírása, vagyis a szervezés előkészítő munkája nem haladt előre s így a szükséges lépések arra nézve, hogy Máramarosszigeten államsegélylyel anyaegyház létesíttessék, a honnan a szórványban lakó evangélikusok lelki gondozásban részesülnének, megtehetők nem voltak. A tiszavidéki egyházmegye közgyűlése, tekintettel arra, hogy seregeink győzelmes előnyomulása következtében a közlekedési viszonyok Máramarosban javultak, kötelezte a missziói lelkészt arra, hogy a szervezési előmunkálatokat