Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

— 303 ­után más tanító alkalmazásáról kell gondoskodni és hogy ez megbízható, arra termett emberrel sikeresen legyen keresztülvihető, ehhez az egyházkerületnek — esetleg a missziói lelkészi állás szervezésének elodázása árán is — erősen segítő kezére van szükség. A hathatós segély sür­gős is, mivel az iskolaépület is dűlőfélben van Az el­hagyatott határszéli protestáns végvárat az egyházkerület­nek s a misszió ügyével most foglalkozó kerületi pénz­ügyi bizottságnak nagy jóindulatába, támogató szere­tetébe, atyai gondoskodásába a legmelegebben ajánlja az egyházmegye. Az egyházkerületi közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és intézkedés végett az egyházkerületi elnök­séghez átteszi. 2. A tiszavidéki egyházmegye jelentést tesz a máramarosi misszió gondozásáról. Ezen jelentés szerint az utóbbi két év folyamán is Harsányi István missziói lelkész gondozta. A reá váró munkának nehezebb része, nagyobbrészt rajta kívül fekvő okoknál fogva befejezést nem nyert, sőt alig indult meg. Ugyanis a Máramarosszigeten lakó evangéliku­sok azon vágya, hogy a kincstártól méltányos vételáron szerzett nagyértékű beltelken imaterem és paplak épüljön — a mire az állammal kötött szerződés is kötelezi —, meg nem valósulhatott, mert az időközben kitört háború a részletes tervek kidolgozását is megakasztotta, annál kevésbbé lehetett a kivitel módozataival foglalkozni. Az egyháztagok gyűjtése és összeírása, vagyis a szer­vezés előkészítő munkája nem haladt előre s így a szük­séges lépések arra nézve, hogy Máramarosszigeten állam­segélylyel anyaegyház létesíttessék, a honnan a szórványban lakó evangélikusok lelki gondozásban részesülnének, meg­tehetők nem voltak. A tiszavidéki egyházmegye közgyűlése, tekintettel arra, hogy seregeink győzelmes előnyomulása következtében a közlekedési viszonyok Máramarosban javultak, kötelezte a missziói lelkészt arra, hogy a szervezési előmunkálatokat

Next

/
Thumbnails
Contents