Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1914–1915. évi közigazgatás

— 152 — hogy a VIII. oszt.-ból besorozott tanulók érettségi fokának megállapítása után az eredmény az egész ifjúság jelenlétében hirdettetik ki, de a tervet még csirájában elfojtotta az a körülmény, hogy éppen az érettségi-bizottság értekezletének napjára hívták be a tanulók egyrészét felülvizsgálatra és így ez a terv még komolyabb megbeszélés tárgyát sem képezhette, mert az értekezlet március 27-én, a húsvéti szünidő kiadásának napján tartatott meg és így nem is volt elhalasztható. Mindössze 5 tanuló jelenhetett meg az eredmény kihirdetése alkalmával, akiket az értekezlet elnöke, Simon Mihály helybeli ref. lelkész, a tanári testület jelenlétében gyönyörű szavak kíseretében bocsátott el az iskola kötelékéből. Hogy az ilymódon elbocsátott egynémelyike az április 8-iki miniszt. rendelet értelmében ismét visszakerült az iskola padjaira, az bizonyára nem járult hozzá ahhoz, hogy távozása az alma mater kebeléből feledhetetlen emlékekben legyen gazdag. E miatt nem tartatott ifjúsági ünnepély a VII. oszt. tanulók búcsúja alkalmából sem. Egy ünnepélynek maradandó hatásúnak kell lenni, komolynak, hogy elhárithatlanul vésődjék be az ifjúság fogékony lelkületébe. Az ifjúság behívása körüli zavarok ezt lehetetlenné tették. Ily körülmények között csak az igazgató intézett a VII.-ik osztálybeli bevonultakhoz búcsú szavakat, figyelmeztette kötelességeikre, ismertette velük a reájuk váró feladat súlyát és nagyságát és aztán útnak bocsátotta őket. A hadbavonúlt tanulókról egyébként a záróünnepélyen és az Értesítőben is lesz szó, mert ez biztosít nevüknek tartósabb emléket. Sőt, ha tényleg arra kerülne a sor, hogy ki kellene vonúlniok a népek küzdőterére, megérdemelnék, hogy nevük márványtáblán örökittessék meg az épület legszembetűnőbb helyén, mert igen-igen nagy áldozatok ők a haza oltárán. Későbbi sorsukról csak levelezés által lesz szerezhető értesítés, amit az intézet fenn is tart velük. A katonai szolgálatra behívott tanulók mindegyikének kivétel nélkül és nem mérlegelve azt, hogy a rideg igazsággal teljes összhangban van-e, kiadatott az évvégi, illetőleg érettségi bizonyítvány. Mert nem tartotta a bizottság lelkiismeretével összeegyeztethetőnek azt, hogy megfossza őket egy év eredményétől akkor, amikor talán utóljára részesülnek az iskola elnéző jótéteményében, azt tartván ugyanis, hogy érett az életre az, akit a haza a halálra érettnek tart. Sajnos, hadfelszerelési, vagy másnemű segélyben — az iskola korlátolt segélyforrásai miatt, közülök senki sem volt részesíthető, de az ösztöndijakból nem akarja az intézet igazgatósága kirekeszteni az arra érdemes hadbavonúlt tanulókat sem és ezen növen-