Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1920. október

— 8 — Egyetlen - és veszteségünk igazi súlyát éppen ez mutatja — egyetlen vigasztalásunk, hogy amig a magunkénak mondottuk őt, mindig valami boldog büszkeséggel, valami elemi melegséggel, szeretettel és hálás elismeréssel beszéltünk róla, mert ugy éreztük, ahogy a szent ige mondja, valósággal angyalokat bocsátott el ő előtte és ő általa mihozzánk az Ur: az igaz vallásosság, az igaz hit, az igaz honszerelem, az igaz család- és egyházszeretet angyalait, akiknek fénykörében alakja előttünk felmagasztosult, lényének alapjában véve nemes, egyszerű vonásai tündöklőkké váltak, törhetetlen jellemszilárdsága, férfias akaratereje, bátor szelleme a közügyek szolgálatában hóditó erővé finomult s a családja nemes és szép tradíciói által megihletett lélek egyszerre a közelismeréssel, a népszerűséggel, a hálával és ragaszkodással körülövezett vezér alakjában bontogatta ki szárnyait. Valóban a Szent-Iványak családjának történelmi jelentősége vonzó valóságban nyilvánult meg őbenne is. Az ő Istenben nyugvó ősei, akiknek láncolatos egymásutánja a százados tölgyek eggyéforrott hatalmas törzsét mutatja a haza és egyháztörténelem őstelevény földjén, gazdag folytatást nyertek az ő Isten-áldotta életében. Kora ifjúságától kezdve a legnemesebb értelemben vett érdeklődéssel viseltetett a közügyek iránt. A gömörpanyiti szülői ház, a rozsnyói, lőcsei és sárospataki iskolák és a ratkóvöigyi felfalusi kuria már kora ifjúságában megszóllaltatták benne a magyar nemes ifjak komoly hazafias munkára serkentő nobile officiumát. Hovatovább, annál inkább részt kért és részt vett magának a munkából mindenütt, ahol az egységes nemzeti felfogás, a hazafiúi törekvés támaszt, lelkes érdeklődést és buzgó odaadást keresett. Egész lelke olyan volt, mint egy érzékeny lemez, amelyen nyomott hagyott minden, ami a hazát érdekelte, lett légyen az, pártmozgalom, a honfiúi erő ellentállása az elnyomatás ellen irányváltozások, személyi és hatalmi kérdések. Évtizedek óta megszoktuk őt a nemzet nagyjainak tanácsában, lelkes, alkotó, vezető, buzdító munkásságával, amelynek legszebb disze és ékessége volt a honfiúi sziv tiszta önzetlensége és végtelen szerénysége, amely nem kereste a maga dicsőségét, nem vállalt tisztséget pénzért jutalomért, külső fényért, csillogásért, de magáért a nemzet közjaváért. A Szemerék, Pátóczyak, Fáyak nagyszerű emlékezete ujul meg lelkünkben az ő közéleti munkásságának szemléletén. És közel hat évtizedre terjedő közéleti tevékenységével együtt ivei egyházias hü szolgálata. Bárhová hivta őt egyházának közbizalma, mindenüvé szívesen ment és férfiasan helyt állott. Sajó-