Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1914–1925

1918. július

- 173 protestáns papságot elégsz

e

r kihasználták már egyesek politikai sikerek elérésére, nem lesz tehát méltánytalan, ha viszonzásul mi is igényelni foqjuk n politikusok segítségét egyházunk érdekében s támogatásunkban ezután csak azokat részeltetjük, a kik kellő érzéket és méltánylntot tanúsítanak üqyeink iránt, a melyek az osztóigazsággal sehol sem ellenkeznek. És én azt állítom, Uraim, hogy ha mi, protestáns papok, összefogunk, mi a követválaszfások révén befolyásolhatjuk az országgyűlés összetételét is s abban ügyeinknek ilyen vagy amolyan irányban való eldőltét. Mi a békesség s a nemes eszmények prófétái és kertészei vagyunk s mint ilyeneknek tudnunk kell tűrni a legvégső határig, de nem lehetünk a gyáva meghunyászkodás az önérzetlen tedd-ide-teddodaság prototypusai, a kik munkájuk értékét lebecsülni engedik s megelégesznek holmi odavetett kegyelemmorzsákkal. Ä mai kor, különösen itt minálunk, ugy is nagyon hajlandó arra, hogy minket mellőzön. Nem irigylünk senkitől semmit s külső dekorációkra sem vágyódunk, de az osztóigazsággal ellenkezőnek kell felismernünk azt, hogy mig körülöttünk annyi bankdirektorokra s egyébb hasonlókra özönévei hullott az ordó s czimbeli kitüntetés, jóformán csak a mi általunk megmunkált talajon való ingyen aratásért: addig, kérdem, hány protestáns lelkész jutott nemhogy ordóhoz vagy kitüntető czimhez. hanem csak a többi tisztviselőknek mintegy magátólértetődöleg kijáró olcsóbb czipőhöz, ruhához vagy élelmi cikkhez, hiszen minket még a köztisztviselők sorából is kizárták, csakhogy ne kelljen nekünk semmit sem adni, holott a mi munkánk az országra nézve talán van olyan fontos, mint akármelyik köztisztviselőé. Hát Uraim, ez kegyetlenség a mai időben ! . . . Kedves Testvérek ! E földön a legideálisabb czélok s a legideálisabb emberek is anyagi eszközökre szorulnak. Ä mi anyagi viszonyaink rendezetlenségén sok mindenféle tnulik, múlik úgyis lelkünknek szárnyalása, akcióképessége s ezen viszont munkánknak ható ereje s ennek folyományaként egyházunknak és a társadalomnak is az állapota s jövője. Minket tehát akkor, a mikor magunknak tisztes megélhetést kérünk, nein lehet önzéssel s anyagiassággal vádolni, mert mi csak azért kérünk, hogy aztán a társadalomnak annál többet adhassunk. Mindezekért mondottam el azokat, amiket mondottam, méltóztassanak azért igénytelen szavaimat fontolóra venni. S fogjunk kezet mindnyájan, a kik a protestáns papi talárt hordjuk, ügyeinknek komoly, bátor s kitartó munkálására s ne nyugodjunk rneg mindaddig, amig minden megoldandó kérdést megoldáshoz nem segítünk s minden jogos igéngünket diadalra nem visszük.