Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 56 — Elvesztettük Egyházkerületünk évtizedeken át büszkeségét, kiváló világi főjegyzőjét, a legutolsó zsinat nagy tudományu törvényelőkészítőjét, dr. Markó Sándort is. Épen hivatalos utón, Miskolczon tartózkodtunk, midőn halála híre hozzánk eljutott. Élete utolsó szakában ugyan nem vett részt kerületünk közéletében, de évtizedes szolgálatainak, -kiváló alkotásainak emléke kitörölhetetlenül ott fog élni a mi hálás szíveinkben. Közegyházunk távozó jeleseinek sorában ugyancsak meg kell emlékeznem Löw Fülöpnek, a dunántuli kerület gyámintézeti elnökének m. é. november hó 15-én történt elhunytáról Szerető lénye, a mely a szeretet munkájának gyakorlása közben nem az egyházkerületi hovatartozandóságot, de a könyörületre hívó sebek és veszteségek mérvét vette irányadónak s a mely a külföld protestáns világában is igyekezett az egész hazai evang. egyháznak gyámolító barátokat szerezni, megérdemli tőlünk, hogy pár hálakönnyel áldozzunk emlékének. F. é. február hó 17-én hunyt el Topscher György, az iglói egyház tiszteletbeli felügyelője, április hó 27-én pedig dr. Tátray Gergely, a késmárki egyházközség és lýceum volt, majdan ez utóbbinak tiszteletbeli felügyelője. Elköltözésükkel megkevesbedett érdemdús Nesztoraink száma, a kiknek életalkonyát az egyházzal szemben is lerótt kötelesség tudatának fénye joggal aranyozta meg. Az eperjesi kollégium föntartó hatósága kegyeletes szívvel adott arról értesítést, hogy Éles Henrik, a kollégium egyik legnagyobb jóltevője, a budapesti egyház presbytere október hó 20-án elhunyt. Fáradhatatlan munkával szerzett tekintélyes vagyonának általános örökösévé kollégiumunkat tette, s ez által ősi pártfogóink fényes névsorába iktatta a nevét. Áldjuk az ő emlékezetét is. E helyütt említem meg, hogy benső részvétemet fejeztem ki Boross János nyug. nagykárolyi, Zimmermann Andor gölnicbányai lelkészek, Koller Károly nyug. késmárki lyceumi tanár, dr. Nagy Dezső egyetemes ref. conventi ügyész, és a kerület számos egyházának nagylelkű jóltevője, a magyar Maecenások világából fennkölt, nemes gondolkozásánál és fejedelmi bőkezűségénél fogva egy egész fejjel kimagasló áldott lelkű főúr, gróf Andrássy Dénes elhunyta felett, akinek sírdombjához kerületünk kegyelete épűgy el fog zarándokolni, mint a hogy elmentünk hozzá életében hálaifatainkkal egy-egy nagylelkű, egyházsegítő adománya után. Kifejeztem részvétemet atyai gyászában Dr. Szlávik Mátyásnak a Theol. Otthon felügyelő tanárának is, a ki a folyó év elején élete tavaszkorában álló leányát vesztette el. Veszteség érte kerületi közgyűlésünket és közéletünket Székely Gyula tátraaljai főesperes nyugalombavonulásával is. Évtizedeken