Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913
1913. szeptember
— 44 — hatóságainak ezen állást betöltő intézkedései folyamán az érvényben lévő helyi szervezet és a zsinati törvény hatásköri rendelkezései ellenében oly súlyos rendellenességek, sőt vétségek körülményei merültek fel, a panaszok, feljelentések, közigazgatási és fegyelmi perek, felebbezések oly áradata indult meg, hogy az — mig egyrészről a legszomorúbb tükörképet mutatta a késmárki egyház és lýceum kebelében dúló, engesztelhetetlen, evangéliumellenes ellenségeskedésből származó makacs pártoskodásnak, addig másfelől a lýceum fejlődését is a legkártékonyabban befolyásolta, a növendékek, a más vallásúak, sőt hírlapi polemizálások révén az egész nyilvánosság előtt egyházi és iskolai ügykezelésünket a leghátrányosabb megvilágításba helyezte, az egyházi felsőség tekintélyét lerontani bizonyult alkalmasnak, sőt a lýceum egyenes és súlyos anyagi károsodásának veszélyével is fenyegetett. Elmondhatom itt, a Mélt, és főtisztelendő Egyházkerületi közgyűlés szine előtt, hogy az egész egyházkerületben egyetlen testület, — egyház, iskola, esperesség, — kormányzata sem okozott nekem és irodai munkatársaimnak annyi gondot, bajt, fájdalmat a lefolyt évben, mint épen a késmárki lyceumé. Volt egy stádiuma ez ügyeknek, a mikor az esperességi elnökség kénytelen volt az egyházközség elnökségét és az iskolatanács elnökét hivatalától felfüggeszteni, — a kerületi elnökség pedig a viszonyok ismeretében kénytelen volt e felfüggesztés megszüntetésére irányuló panaszukkal az érdekelteket elutasítani. Hosszú időn keresztül, minden emberileg lehető módot felhasználva, igyekeztem arra, hogy a félreértéseket eloszlatva, az ujabb kölcsönös megértés és békülékenység útját egyengessem az egyházközségben. Hiszen méltóztatik reá emlékezni, hogy az 1911-ik év folyamán meg is látogattatróaz egyházat és akkor a viszálykodó felek exponenseitől oly határozott ígéretet kaptam a belviszály megszüntetésére, hogy mint olyannak, aki a férfiúi szóra nagy súlyt helyezek, hinnem kellett abban, hogy itt meg fog szűnni az áldatlan gyűlölködés. Sajnos, csalódnom kellett. Csalódnom akkor is, a mikor Szent-Iványi József kerületi jegyző urat megbízva és megkérve arra, hogy kisértse meg a szemben álló felek közt a béke helyre állítását, — egymásután vettem az ő jelentéseit, a melyek szerint kezdve novembertől egész a f. év februárusáig a mélyen tisztelt közgyűlés minden elismerésére méltó módon gyakori levélváltás és személyes kiszállás utján tett kísérletei eredménnyel kecsegtettek, s a vége mégis az lett, hogy az ő neki is tett igéret dacára a békemű megpecsélhető nem volt. Ilyen körülmények között nem maradt más hátra, mint peres uton, az egyházi törvénykezés utján tisztázni az ellentéteket. Az elsőfokú Ítélet a nagyszámú peres ügyekben már elhangzott. 4