Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 28 — 1. Fogadtatás. Egy helyen elkésve harangoztak. Ez rontja az ünnepélyességet. 2. Üdvözlő beszédek. Ezek feladata : a hivő nép örömének kifejezése. Üdvözlés — és nem egyházpolitikai témák felszínre vetésére szolgáló alkalom tehát a lényeg, annál inkább nem állampolitikai háttérrel biró kérdések és panaszok erőszakolása. Helyi — és egyházi — valláserkölcsi jellegű evang. szellemű üdvözlő beszédeknek van helyük. E tekintetben egy fájó emlékkel távozom, mert az egyik egyházközségben az üdvözlő beszéd során kirivó, aggressiv fellépéssel kellett találkoznom. 3. Ifjúság, nép fiainak szereplését az üdvözlésen és istenitiszteleten igen jól esett látnom. Énekkarok, szavalatok, szónoklatok, virág, kapu, templomdisz élénkítették azt. A templomi külsőségek közt azonban helytelenítem az albáknak zöld, kék, lilaszinü szalagokkal díszítését. Legyünk s maradjunk az evangéliumi egyszerűség barátai. 4. Istentiszteleteknél a liturgikus részek egyöntetűen, szépen folytak le, különösen a zsoltáréneklés igen szép, épitő momentum. E tekintetben az egyik testvérről kell elismeréssel szólanom. Az énekek nem voltak mindenütt szerencsésen megválasztva, mert kizárólag egyházépitő, vallásos buzgóságra buzdító énekek alkalmasak. Nagy az eltérés a partitúrákban, elő kellene készíteni a lehetőségig egységes éneklést dalkörök utján s azok vezetőinek esperességileg egyöntetű megállapodása utján. Némely helyen nagyon nyújtják, máshol tulgyorsan énekelnek. Bizonyos középutak betartása kívánatos. 5. Szószéki beszédeknél: a) a tárgy, b) kidolgozás, c) az előadás szempontjából van némely észrevételem. a) Tárgy. Föltétlenül helyeslem, hogy maga a főesperes az általános egyházpolitikai helyzettel foglalkozott ireníkus, megszívlelendő irányban, amelynek elvi megállapításaival túlnyomó részt egyetértek. Azt sem helytelenítem, ha ehez hasonló thémákkal nagyobb műveltséggel biró városi egyházakban foglalkozunk. De határozottan helytelenítem, ha az egyszerű falu népe előtt oly egyoldalú panaszos hangokat pendítünk meg, mintha egyházunkat végveszély fenyegetné és hogy kellő élet-tapasztalatok híján, ki nem forrott meggyőződéseket, uj tanokat és irányokat viszünk a szószékre. Legjobb, ha ugy teszünk, mint az egyik testvér tette, akinek a szószéki beszéde tárgyi szempontból határozottan a leg-