Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 22 — munkásság nálunk milyen irányban folyik, milyen ágakat ölel fel és hogy az itt közlöttekből kiki tanulságot meríthessen arra nézve, hogy az ő működési körében, az ő egyházában, az ő népénél, az ő gyülekezetének anyagi és szellemi erőforrásai által nyújtott keretek közt mi az, a mit meg lehet, és ha meglehet, úgy meg is kell valósítani ?! A méltóságos és főtisztelendő Egyházkerületi közgyűlés bölcsesége ez adatok értékelése tekintetében nem kiván tőlem kommentárt. Beszélnek azok magukért. Beszélnek arról, hogy egyházunk jövője felől nem kell kétségbeesnünk, sötéten látnunk, a lelkészi kar kötelességtudásáról nem kell kétségek közt nyilatkoznunk, íme, csak egy egyházkerületben csak a beérkezett jelentésekből kialakuló kép során lelki szemeink előtt mennyi sziget, mennyi vár emelkedik, a melyekben öntudatos vezetők teljesítik az őrálló munkát a bennlakók evang. öntudatának, hithűségének, egyházias áldozatkészségének fokozására, az Úr dicsőségére, az anyaszentegyház javára, erősödésére, az igaz hit-erkölcsi alapokon nyugvó földi boldogság, megelégedés, szelídülő erkölcsök és anyagi jólét fokozására, és — ami ezzel mindig együtt jár, — egyúttal a szigeteket körülnyaldosó ellenséges hullámok, a várakat ostromló ellenséges támadások visszaverésére. Beszélnek e jelentések magokért. Beszélnek arról, hogy a mai kor lelkészétől az egyházi élet fejlesztésének biztonsági érdekei megkívánják nemcsak a szorosan, taxatíve felsorolt hiványi functiók teljesítését, de a mélyre, az egyházi élet gyökerére, a gyülekezet népének kedélyi és szellemi életébe való behatolást, annak komoly belmissiói programmal való mélyítését. Beszélnek e jelentések arról, hogy - s ez igazán becsületére válik a lelkészi karnak — minden jogilag, alkotmányilag, híványilag szószerint kifejezett kötelezettség nélkül is — főleg a fiatalabb lelkészi generátió — megértette a kor intő szavát és megragadta az eke szarvát ez Istennek tetsző, egyházerősítő munkamezőn. Beszélnek e jelentések arról, - s ez épen a fentiek folyománya, — hogy az előttünk álló zsinat alig végezhetne áldásosabb munkát, mintha — a gyengébbek, a mindenáron paragrafusokba kapaszkodók, jogalapokra hivatkozók kedvéért, — de nem is ezért, hanem az egyházerősítés nagy eszméjének gondolatától vezettetve, reformálná a lelkészi hiványok ügyét, tételes törvényes intézkedésekkel, tehát intézményszerüen állapítaná meg a belmissiói munka kötelező voltát lelkészekre, felügyelőkre, tanítókra, presbiterekre nézve s egyúttal gondoskodnék felügyeleti fórumról, a mely e munka folyását saját hatáskörében, akár szűkebb, akár tágabb egyházkormányzati körökben ellenőrizhetné és irányíthatná Azzal a bíztató reménnyel zárom jelentésem e szakaszát, hogy az akarat készségét az Úr azoknak szívében, a kik e jelen"