Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

47 tettel és bizodalommal üdvözli, őt áldásos működésében az egyházkerület minden tényezőjének hűséges támogatásáról biztosítja, s életére és főpásztori működésére Istennek áldó kegyelmét kéri. 10. (K G.) A püspök székfoglaló-beszédének megtartása után az üdvözlések következtek. Gyiirky Pál, kishonti főesperes, az egyházkerület nevében üdvözli a püspököt. Az Isten bölcs gondviselésének intézkedését látja abban, hogy oly férfiú vállára helyezte az egyházkerület a püspöki szolgálat terhét, a kinek élet- és munkaereje biztosíték arra, hogy teljes erővel és sikerrel fog munkálkodni. Az ifjú Salamon értelmes szívet kért az Úrtól, hogy ítélni tudja az ő népét és választást tudjon tenni a jó és gonosz között. Az Úr megadta néki a bölcseséget. Az egyházkerület is azt kivánja, hogy oly bölcseséget adjon az Úr püspökének, a mely helyesen tudja megválasztani a közjóra vezető utat és czélt, s barát és ellenfél lelkét egyaránt meg tudja nyerni az együttes munkálkodásra. A püspök működésére áldást kér az Úrtól, hogy talentomait, programmja megvalósításával, az egyházkerület javára gyümölcsöztesse. Báró Prónay Dezső, egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, az egyetemes egyház nevében üdvözli a püspököt. A midőn a tiszai egyházkerület megtisztelő meghívására megjelent, nemcsak a kötelességteljesítés késztette erre, hanem egyházunk hagyományos múltjából származó azon kapcsolat is, a mely az egyházkerületeket az egyetemes egyházzal összefűzi. Megjelenése is tanúságul szolgál arra, hogy a mai beiktatás jelentősége egyetemes és kihat egész evang. egyházunkra. A kapcsolatot a részek és az egész között, az egyházkerületek egyetemes testületté szervezésével, a történelmi fejlődés, a közös szenvedés, s az elválasztott tagok megerősödésének vágya hozta létre. Ez érzésektől áthatva tolmácsolja az egyetemes egyház üdvözletét. Az üdvözlés szava és érzelme összhangzatosan olvad össze. Püspök úr működésének feladatát, keretét és irányelveit hatalmas vonásokkal, bámulatos módon domborította ki. Az egyház feladataira gondolva, részletekbe nem bocsátkozik, mert ugyanazokat a gondolatokat kellene ismételnie, a melyek a programmbeszédben vannak, csak arra mutat reá, hogy egyházunk közéletének valóban