Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1912. július

_161 c) hogy az alapítvány az alapító-levél szavai szerint örök időkre szól, örökös teherként telekkönyvileg bekebeleztetett; d) hogy a mindenkori lelkészt az alapítók családja iránt imamondás kötelezettsége terheli; e) a jelzálogilag biztosított évi járulék biztosabb, gyümölcsözőbb, gazdaságosabb, mint a koczkázatnak, veszélynek kitett s csak 4%-ot kamatozó megváltási összeg (válság, sikkasztás, bukás gyakori eset); f) hogy a mostani kápolna építéséhez a gyülekezet is hozzájárult, tehát arról nem mondhat le; g) hogy az elégedetlen hívek a ref. vallásra áttérni szándékoznak; h) különben is minden évi járulék vagy bármilyen alapítványi összeg kezelésére az egyházközség pénztára illetékes. Mindezek alapján a megváltás tárgyában az egyházmegyei közgyűlés által elfogadott egyezség-tervezet jóváhagyásának megtagadását kérik. Az ügy egyrészt hivatalból, másrészt a budaméri hívek felebbezése folytán is a jelen egyházkerületi közgyűlés napirendjére szabályszerűen kitűzetvén, végelintézést igényel. Az egyházkerületi közgyűlés kimondja, hogy a sárosi egyházmegye f. évi rendes közgyűlésének, mint alapítványi hatóságnak, a budaméri Újházy-féle alapítvány megváltása tárgyában 26. jegyzőkönyvi pont alatt hozott s az egyházkerületi közgyűlés jóváhagyása alá hivatalból felterjesztett határozatát indokainál fogva, valamint a határozatnak megfelelően szerkesztett s ugyancsak hivatalból bemutatott egyezség-tervezetet jóváhagyja, utóbbit azzal a pótlással, miszerint az egyezség szövegének 10. pontjához még bevétessék a következő rendelkezés: „Jelen jogügylet után esetleg kiszabandó kincstári illeték kizárólag Újházy Iván urat terheli; őt terheli a jogügylet bejelentési kötelezettsége is". Hamborszky Bertalan és társai felebbezésében foglalt kérelemnek hely adható nem volt, mert az ügyiratok tanúsága szerint az érdekelt budaméri egyházközség a megváltás tárgyában 1911. július 31. és