Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1912. július

fordulóját folyó hó 17-én lélekemelő ünnepélyek kapcsán ünnepelte meg, mely alkalommal egyházkerületünk elnökségének képviseletére s meleg üdvözletünk tolmácsolására Dr. Meskó László esp. felügyelő urat kértem fel. Ünnepi érzés hatotta át a szíveket bizonyára akkor is, a midőn Novák Pál főesperes és Lehotzky Miklós esperességi felügyelő személyében az árvái esperesség, — dr. Lersch Kornél esperességi felügyelő személyében a tátraaljai, Bánó Miklós esperességi felügyelő, Szent-IványiJózsef esperességi másodfelügyelő és Tahy Emil tiszteletbeli esperességi felügyelő személyében a sárosi esperesség elnöki székébe a régi kipróbált erőket, a lemondott, érdemdús Hajdú János főesperes helyébe pedig, ki hajlott korára való tekintettel a kormányzatterhétől megválni kívánt, ugyancsak a sárosi esperesség Korbély Géza eperjesi lelkész, kerületi főjegyzőt ültette az esperesség kormányszékébe. Változáson ment át a késmárki lýceum kormányzata is, amennyiben igazgatóvá Bruckner Károly tanár választatott, — és a rimaszombati főgimnázium kormányzata, hol is az igazg. választmány elnökéül Dr. Medveczky Sándor esperességi felügyelő választatott. Régi és új erők legyenek e helyütt is üdvözölve, .áldja és erősítse őket az Úr anyaszentegyháza körüli életútjukon! Mindezen ünnepélyek és örömnapok öröme kerületünknek is, mert mindannyiunkat összefűz a kölcsönös testvéri érzés borús és derűs napokban egyaránt. Személyi változásaink terén bennső megindultsággal kell számot adnom arról, hogy egyházkerületi közéletünk kipróbált jelese, kerületünknek négy ízben buzgó és nagy szolgálatokat teljesített püspökhelyettese, a nagy gömöri egyházmegyének páratlan buzgóságú, kitűnő egyházi vezére, a főesperesi kar Séniora Terray Gyula főesperes, udvari tanácsos, aki nagy tudásával, meleg érdeklődésével, gazdag tapasztalataival egyházkerületünk közéletének mondhatni minden ágában és körében szinte nélkülözhetetlenné tette magát, legnagyobb sajnálatomra megvált a főesperesi széktől. Bár előrehaladott életkora igényt ad neki a hosszas, fárasztó közszolgálat után a szószoros értelmében valóban kiérdemelt pihenésre, tőle magától a tiszai egyházkerület közönsége alig-alig tud és képes megválni. Ne is váljunk meg! Legyen ő továbbra is és még soká a mi szívesen üdvözölt, szívesen látott és hallgatott Nesztorunk — nyugalma éveibe pedig kísérje őt a mi részünkről a legmelegebb hála-koszorúzta áldáskívánság!