Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1912. július

x A közgyűlés lefolyása a következő volt: 1. (Z. L.) Egyházkerületi felügyelő a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt kerületi gyűlés! Kerületi közgyűlésünk alkalmából elsősorban üdvözlöm elnöktársamat, szeretve tisztelt Főpásztorunkat, a ki a lefolyt egész éven át csaknem maga intézte kerületünk ügyeit, s a mai tárgysorozatban is oly képét adta elénk egyházkerületünknek, melyből megnyugvással látjuk, hogy egyházkerületünk kormányzása jó kézbe van letéve, a ki tapintatosan és bölcsen intézte el a legkényesebb ügyeket is, melynek bizonysága az a körülmény is, hogy — a mint az a bizottságokban elhangzott felszólalásokból előrelátható — tárgysorozatunk néhány, félreértésekre alkalmas pontjának elintézése az egyházkerületi elnökség hatáskörében válik lehetővé. Egyházunk fontosabb kérdéseivel ezúttal bővebben nem foglalkozom; egyet említek csupán, s ez az, hogy az 1848: XX. t.-cz. szellemének életbeléptetése nem halad előre, a mint azt az egyenlőség és viszonosság megkívánná. Bár jogunk volna hozzá, ne tegyünk ezidőszerint egy lépést sem ebben az irányban, nehogy különben is sokat zaklatott hazánk a felekezeti gyűlölködés által is szenvedjen. De az anyagiakra vonatkozó jogos igényeinket követelnünk kell, hiszen nincs manapság, nem hogy diplomás ember, de még díjnok sem, a ki évi 1600 kor.-ból családostól meg tudna élni! Követeljük ezért egész erővel lelkészeink fizetésének évi 2400 koronára történő állami kiegészítését; bár van tudomásom róla, hogy a lelkészek korpótlékának rendezésére a kormányban megvan a jó szándék, olyannyira, hogy az minden valószínűség szerint már a folyó évre is ki lesz utalva, mégis követelnünk kell a fizetéskiegészítést, sőt egyéb anyagi igényeinknek sürgős kielégítését is, mert különben felekezetünk nem képes intézményeit korszerűen fentartani és tovább fejleszteni. Egy szomorú esetet kell bejelentenem a m. t. Közgyűlésnek s ez az, hogy Véssey Sándor, a dunántúli egyházkerület érdemes felügyelője, ki becsülésünket és szimpátiánkat nagy.mértékben kiérdemelte, megszűnt élni. Helyette az egyházkerület bizalma Berzsenyi Jenői ültette az