Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910
1910. augusztus
216 4. Materny Lajos egyházi elnök jelenti, hogy a jegyző megbízatásának ideje is lejárt, ez okból felhívja a közgyűlést a jegyzői tisztség betöltésére. A közgyűlés a következő hat évre kerületi gyámintézeti jegyzővé Draskóczy Lajos theol. akad. tanárt választotta meg. 5. Ezek után a világi elnök az ünnepi közgyűlést a következő beszéd kíséretében nyitotta meg : Mélyen tisztelt Közgyűlés! A felém irányult bizalom egyhangú megnyilatkozása; a mélyen tisztelt Közgyűlés szeretetének ez ékesen szóló bizonysága mélyen hatott reám. Megvallom, egészen el vagyok fogódva, alig találok szavakat köszönetem tolmácsolására. Ez a megtisztelés nekem jól esett és én ezt, csak azzal az őszinte kijelentéssel viszonozhatom, hogy a régi jóakarattal, a régi hűséggel, a régi lelkesedéssel igyekszem betölteni újonnan is megnyert régi tisztemet! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ez emlékünnepen önkénytelen ujul fel lelkem előtt a nehéz küzdelmek dicsőséges képe. Látom a hatalom vaskezét, mely tűzzel, erőszakkal fojtogatta az ébredező Eszmét, leküzdhetetlen akadályokat gördítve gyámintézetünk megalakulásának útjába. A magyar evangélikusok küzdelmeire emlékezve, eszembe jut egy másik évforduló. Ma, augusztus 24-ikén éppen 338 esztendeje annak, hogy hősi halált haltak a dicső hugenották. Uraim! A mi szent Sionunk vértanusága éppen ugy, mint a Bertalan-éjjeli véres dráma, azt bizonyítja, hogy az Eszmét, az Igazságot zsarnoki erőszak le nem tiporhatja, az emberiség boldogságát, haladását, fejlődését pedig csak a Szeretet mindenható ereje biztosithatja az egyesek, az egyházak, a népek életében egyaránt. Gyámintézetünk félszázadon át hirdeti, amit oly megkapón fejez ki a halhatatlan görög bölcselő: „Csak az a valami maradandó bennünk, ami az örökkévalóhoz, az egyetemlegeshez kapcsolódik érzületünkben, gondolkodásunkban, cselekedetünkben ... a többit, mind magával ragadja a levés, a fejlődés, az el hanyatlás/ 1 1
