Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910
1909. szeptember
- 10 egyházkerület főpásztora iránt érez. Bizalmunk és ragaszkodásunk jeléül egy a kerület összes tisztviselői arcképét tartalmazó emlékalbumot adok át a kerület nevében méltóságos püspök urnák és kérem annak szíves elfogadását és kedves emlékként megőrzését, esdve az egek urához, hogy ajándékozza meg Méltóságodat családja körében hosszú élettel a haza és egyházunk javára! Rátérve a közgyűlésre jelentem, hogy annak tárgyai kellőképen elő vannak készítve s reménylem, hogy a jelen tanácskozások folyamán is uralkodni fog a tiszai egyházkerület nemes traditiója — az egymást megértés szelleme — és nagyobb emotiot egy ügy tárgyalása sem fog kelteni. Ämi az 1848. XX. t-cikket illeti, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy habár a törvény nincs is teljesen életbe léptetve, 3-ik szakaszának folyton előrehaladó megvalósulásánál fogva, a végrehajtás mégis közeledik a befejezés felé s egyházunk anyagi helyzete az eddiginél már is kedvezőbb. Szükséges azonban, hogy törvényileg biztosíttassanak az állam által elvállalt hozzájárulások. Sok történt a törvénycikk 2-ik szakaszának végrehajtása körül is ; de sajnos az élet azt mutatja, hogy e tekintetben még sok a tenni való. Ä legnagyobb hazai felekezet különböző gyűlésein olyan kijelentések történnek, a melyek reánk nézve sérelmesek és a melyeknek hallattára nekünk a farkas és bárány meséje jut eszünkbe. Viseljük ezen támadásokat — jogunk és törvényes álláspontunk tudatában — nyugodtan és méltósággal várjuk be a helyzet javulását. Ezzel a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Püspök a következőkben válaszolt: Mint mindenkor ugy most is kötelességemnek tartom hálával és elismeréssel adózni elnöktársammal szemben, aki mindig a régi, hithű áldozatkész munkás. Äz egyház érdekében és az egyház javáért, csak ugy lehet sikeresen munkálkodni, ahogy azt az egyházker. felügyelő ő Méltósága cselekszi. Méltó, hogy a kerületnek iránta érzett hálája minden mást megelőzőleg nyerjen kifejezést. Isten tartsa meg őt sokáig az elnöki székben egyházunk javára,