Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910

1906. augusztus

- 14í V. sz. melléklet a jegyzőkönyv 53-ik pontjá

hoz. T~ A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerületi gyámintézet 1906. augusztus hó 22-ikén, Materny Lajos esperes és Radvány István kir. tanácsos társelnöklete alatt és az egyházmegyei gyámintézetek képviselő tagjainak részvételével Barlangligeten megtartott évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. I. Radvány István kir. tanácsos, világi elnök a következő beszéd kíséretében nyitotta meg ez évi közgyűlésünket: „Mint Isten országának igénytelen, de magasztos hivatásukat mélyen átérző hű sáfárai jöttünk össze, hogy számot adjunk Sionunk lelkes őrállói előtt munkálkodásunkról. Gyámintézeti számadásunk munkája mindig lélekemelő ! Mert kétségbevonhatatlan bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy megértettük a lefolyt évben is az apostoli intést! Egymásnak szeretetére hajlandók voltunk, gazdálkodók voltunk egymásnak minden zúgolódás nélkül, mikor a segitő nemes adományokat, forrón szeretett Gyámintézetünk, ez évben is bizalommal kérte a jó kedvű adóktól, és a mint minden ember vette az ajándékot, azonképpen sáfárkodtunk abból egymásnak, mint az Isten külömb-külömbféle ajándékának jó sáfárai! . . . Számadásunk ez ünnepélyes órájában bizalommal, félelem nélkül, szent hálaadással tekintünk fel az irgalom és könyörület Atyjához, mert érezzük, hogy hűtlen sáfár mi közöttünk nem találkozik . . . Össze raktuk filléreinket. Mindenkivel jót tettünk. Kiváltképen a mi hitünk cselédeit, roskadozó intézményeit segítettük emelő karokkal. „Ki-ki az ő képessége szerint adott." „A mi jó testvéreink az ő szivük kincseiből hoztak elő jókat*" . . . S igy a mentő szeretet megelégítheti az éhezőt, megolthatja kínját a szomjuhozónak s megállíthatja az erőtlen sülyedőt, a végromlás örvényének szélén. Ezért van nagy hordereje a mi szent munkánknak. A régi lágymeleg gazdálkodásnak véget kell vetni. Minden fillért öntudatosan, czélszerüséggel, igazságosan kell kiosztani. A szentek szükségeire gazdálkodók seregét, hű sáfárokkal kell gazdagítani . . . Ily szellemben kérem a T. Közgyűlés tagjait, legyenek otthonukban továbbra is hű apostolok, toborozzanak híveket áldott Gyámintézetünknek. Lelkesítsenek anyagi áldozatokra. De különösen ne kímélje senki a szellemi áldozatot, a mely a szegénység szomorú