Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1903. augusztus

151 mint utódát üdvözli az uj elnököt a közgyűlés tagjainak lelkesen tüntető szeretete mellett, mi közben b) Materny Lajos elnöki szókét a következő beszéddel foglalja el: Mélyen tisztelt közgyűlés! Midőn az egyházmegyei gyámintézetek bizalmából az elnöki tisztet elfoglalom, első szavam a köszönet szava, az irántam tanúsított jóindulatért és az előlegezett bizalomért, mert érzem és tudom, hogy ezen bizalomra érdemeket még nem szereztem. Ha netalán gyámintézeti működésemet olykor-olykor siker koronázta, azt nem tekinthetem saját érdememnek, dicsekedésem mindössze az lehet: az Isten kegyelme nem volt hiábavaló én rajtam. Második szavam az aggodalom szava Közegyházunk hasonlít sok tekintetben ama, tetemekkel borított mezőhöz, melyről Ezékiel próféta szól az Ő látásában. Tetemek sok tekintetben azok az egyházak, melyekben az inség megbénítja az egyházi életet és tetemek azok az egyliáztagok, kiket a mások nyomora hidegen liagy. S ha mindezt elgondolom, én is kérdem magamtól: „Embernek íia, vájjon megélednek-e ezek a tetemek?" A gyámintézet tisztviselőinek első sorban feladata életrekelteni azokat s vajha siker koronázná fáradozásunkat, hogy a mi prófétálásunkra is lenne zúgás és zörgés és megélednének a tetemek. Harmadik szavam a könyörgés szava: „A te utaidat mutasd meg nekem Uram, a te ösvényidre taníts meg engemet-" Csak az Ur vezérlete mellett találhatom meg hitem szerint azt az utat, mely a szent ügy sikeréhez vezet. Tőle, a kegyelem forrásától jo minden erő, Ő lesz a gyámintézet munkamezején is erősségem és paizsom. Ezek után van egy kérésem ugy elnöktársamhoz, mint a m. t. közgyűléshez. Elnöktársamat kérem, ajándékozzon meg a bizalomnak azon mértékével s támogasson azon körültekintő bölcsességével, melylyel elődömnek oly könnyűvé tette a nehéz munkát; én a magam részéről biztosítom, hogy mindenben az egyetértést fogom keresni, mert áldásthozó eredményt csak oly munkától várhatunk, hol az egymásra utalt tisztviselőket egy akarat vezérli. A mélyen tisztelt közgyűlést kérem, engedje meg, hogy a költségvetésben előirányzott uti költségemet és irodai átalányt, összesen 120 koronát kiegészítsem 200 koronára s azt a közgyűlés rendelkezésére bocsássam oly czélból, hogy ez összeget 100—100 koronával két szegény egyház között segélyül kioszsza. Az Ur, ki kegyelemmel tekintett a szegény özvegy asszony filléreire, meg fogja áldani a szegény ember adományát is! Ezzel magamat a m. t. közgyűlés jóindulatába ajánlom. Radvány István a közgyűlés lelkes hangulatától kisérve, köszöni meg a felajánlott nemes, jó adományt s uj elnöktársára ismételve kéri az Isten áldását.