Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1902. augusztus

vényesiteni. Ez maradjon tehát továbbra is tiszai egyházkerü­letünknek álláspontja! Ennyit tartottam kötelességemnek ez ügyre nézve elmondani. Befejezésül még egy szavam van, Tisztelt Közgyűlés! — A nagy és hatalmas német császár nemzeti és hitsorsosi össze­tartást hirdet és tanácsol mindenütt. Lánglelkének szikráit ebben az irányban szórja szét az egész világra, hogy a hol csak egy lutheránus él, annak lelkében tüzet fogjon a hithűség és az összetartás szent érzelme. Ezt ajánlom én is itt szivem egész melegével, s ezzel az egyházkerületi közgyűlést megnyitom." Az egyházkerületi felügyeló'nek ezen nagyfontosságú nyi­latkozatot tartalmazó s közhelyesléssel fogadott elnöki megnyitó beszéde után felszólalt a püspök, következőket mondva: „Természetesnek fogja találni a t. közgyűlés, hogy a világi // elnök ur O méltóságának ezen elnöki enuntiácziójára én nyilat­kozzam első sorban. Két okból kell nyilatkoznom, mert én vagyok legközvet­lenebb tanuja és bizonysága annak a lelkiismeretes munkának, nobilitásnak és szives készségnek, melylyel O méltósága egy­házunk ügyeit ennek érdekében évek hosszú sora óta önáldo­zattal munkálni soha meg nem szlint. // De kell n}dlatkoznom még azért is, mert O méltósága ez­előtt négy évvel a hivők osztatlan bizalmának nyiivánitásaképen egy házkerületünk világi fejévé választatván, e helyen, ez oltár előtt tette le a szent esküt egyházunk összes cze'ljai és érde­keinek soha meg nem szűnő istápolására. Ennek befolyása, másrészt négy éves egyházkerületi fel­ügyelői működése tettekben nyilvánult eredményeinek hatása alatt, melegen üdvözlöm e szent helyen Ő méltóságát, melyen nem csak egyházkerületünk, hanem egyházegyetemünk nagy­jainak oly impozáns részvétele mellett egyházkerületi felügyelői székét ezelőtt négy évvel elfoglalván, a lefolyt nehéz idők alatt egyházunk jól felfogott érdekeinek munkálásában helyét min­denkor mindenben és oly férfiasan betöltötte. Utalok beiktató beszédem ezen passusára:— „Légy bátor munkás, önfeláldozó, önmagadat megtagadó lelkes vezér. A reád bízottak ereje legyen erőd: — küzdelme bajvivásod. Nem parancso­lásban, hanem türelmes elbánásban, nem rendelkezésben, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents