Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1896. szeptember

e vármegye egyházias, hazafias hitsorsos közönségét, közegyházunk ezt a virányát, nemes munkatársat, hű barátot, biztos otthont, a sz. evangyéliom és a hazaszeretet égő oltáraival, felvilágosodás, szabadság és nemesede's védő, fenntartó és fejlesztő nemtőivel. Üdvözlöm a régi szövetségesek diszlő sorában a helyeiket köztünk most először elfoglaló új szövetségtársakat Liptóból, reményteljes feltevéssel, hogy a minket összehozott törvény előtt meghódolva meg fognak egyházkerületünk ősi szellemével s a testvértényezőkkel csakhamar barátkozni s hű követői lesznek e tekintetben ŕ is az Urnák, ki nekik is, nekünk is mindannyiunknak, adta intésül: arról ismernek meg titeket tanítványaimul, hogy szeretitek egymást! Különben is nem a keret, hanem a lényeg, nem a nyelv az eszköz, hanem az egyház a czél lévén egyházias összes törekvéseinkben a vezető, meg fogjuk egymást a szent lélek ható ereje által nyelvek különböző volta mellett is teljesen érteni, s keresni fogjuk ezen egyházkerület életközösségében is az egyház közbékéjére és a hívek lelki üdvére valókat. Üdvözlöm végűi a régi szövetségeseket,-jó és balszerencsében osztályos társakat, hő kívánattal, vajha tudjanak az új időszakban is hűség, igazság, szeretet és méltányosság nemtőivel azon utakon — melyek igaz boldogúlás / / felé vezetik az Ur rendeléséből az Ur egyházát, s benne a Meg/ váltó Ur megváltottait — biztosan járni. Új időszakba, korszakalkotó évbe vezetett az Úr! Hazánk bérczein ép úgy, mint a hazafiak szivében még mindig örömtüzek égnek. Hazánk völgyeiben miként a hazájukhoz hű lelkek szentélyeiben még mindig hangzik a hálaének. Egyházaink, iskoláink kivették az egyetemes ünneplésből a maguk részét bőven, bizonyságéi, hogy mint mindig, egynek érzi magát közegyházunk a hazával most is, s marad a ki volt: áldozatkész munkása a magyar állam nagy czéljainak. Történetivé vált ezen igazság lélekemelő voltáról tegyünk itt is bizonyságot. Olvaszszuk be vallásos / szent érzelmeinketa hazafias közfohászba: Aid meg Isten a hazát! Tartsd meg Isten a királyt! Vezéreld alkotmányos államunkat! Korszakalkotóvá lett ez a nagy év az u. n. egyházpolitikai törvények által is. Az egyházak eddigi kiváltságai beszüntethettek. Az állam visszavette természetes jogát. S ezzel egyházunk befolyása a hívekre, mint állampolgárokra elvitázhatatlanúl megcsökkent. Egy erős kapocscsal lazább lett a viszony. Ámde ép