Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. szeptember

- 12 — a kit nyertünk földi Megváltónk és menyei Üdvözítőnk, az Ur Jézus Krisztusban I Hozzá ós az Ur ama sz. Lelkéhez szállott fel a gyűlésünket bevezető vallásos fohász ! Nyerjen az az Urnái, a mi menyei sz. Atyánknál legkegyelmesb meghallgatást! Egy tanulságos évszázad alkonyán vagyunk. Isten mérhetlen kegyelme vezérlette az O népét, egyházát, földi hazáját eddig. Felvilágosodás és haladás ezen századának utolsó ezen éve befejezője egyszersmind azon 9 évszázadnak, mely e hazában keresztyén világról beszél. Merengés a hosszú mult felett vissza és áldólag feltekintés égő vágya most a mi lelkeinknek is. Jól esik nekünk az akkor még idealisabb keresztyénségre való visszatekintés s azon nagy reménynek áhitatos vágygyal élesztése, hogy ezen egy tekintetben van és kell hogy legyen visszatérés, vissza azon korba, mikor a paganismusnak és judaismusnak visszaszorításával az égi tan, mint tiszta reggelen a napsugár, tévtanok és emberi hagyományok gőzkörétől mentesen ragyogott; mikor az valójában, egyszerűségben, de hitteljes áhítattal tudta kunyhókban és barlangokban imádni „lélekben és igazságban" az O hármas égi Urát, — tudta menházul s kikötőnek, tűzhelyül és oltárnak látni egyházias otthonát s tudott abban, jót tenni és fáradni, tűrni és szenvedni, lemondani és áldozni, önmagának megtagadásával mások, a közélet javára, mindig a testvérszeretet hevével, az Ur földi és égi áldásáért boldogítva boldogan 1 Politikai és osztálypártokra tagolt államunk nem tudta ezt a kettős nagy emléket megbecsülni, vagyis a hazai polgárok szabadjára hagyta a csoportosulva ünneplést vagy szakadozottan nem ünneplést. A magát igaz keresztyénnek s a haza hű fiának valló evangy. egyház nem maradhat néma, kegyelettel fog a lefolyt 9 s abban az eltűnő 19-ik századról, a bucsu órában, év-esti isteni tiszteletein, feliát minden szentélyében Istent áldva és dicsőitve, egyszerre megemlékezni!