Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. augusztus

\ — 123 — foglalnak el s csak azt sajnáljuk, hogy azon nyilatkozatok ferdeségét itt nem fejtegethetjük. Midőn a miniszter ur által elfogadott s más művelt államokban már régi idők óta életbe léptetett eszmét mi is előadott okainknál fogva és a felhozott feltételek mellett elfogadni készek vagyunk, teszszük ezt csak azon feltevés mellett, hogy a miniszter ur által indítványozott elv minden részleteiben is olyan leend, hogy a pesti egyetemben felállítandó protestáns theologiai fakultás mind általában a theologiai tudományok fejlettségének színvonalán álljon, mind pedig különösen, hogy azon fakultás a magyarhoni protestantismus viszonyainak és nyelvi érdekeinek megfelelő legyen. Ha egyedáruság valahol veszélyes, bizonyosan ilyen az azon a téren, melynek feladata az igazságokat terjeszteni és azokat fejleszteni, tehát a tudomány terén. Hogy a protestáns hittudomány nálunk egyedáruság soha se lehessen, czélszerünek véljük kimondani, hogy a már létező liittani intézeteink a felállítandó mellett tovább is fennálljanak és hogy ha idők folytával, vagy egyházunk érdekei azt kívánnák, mi egy teljesen szervezett theologiai akadémia felállításához a jogot magunknak mindig fentartjuk. Ez különben is magától értetik. Mindezeknél fogva hiszsziik és meg vagyunk győződve, hogy ha a pesti egyetemben országos költségen fog egy prot. theologiai fakultás felállíttatni, az általunk felhozott feltételek mellett mi egyházi érdekeinket minden veszélyes és idegen befolyás ellen elegendőképen biztosítottuk és nyerni fogunk egy oly intézetet, milyennek felállításához egyelőre anyagi erőnk nincs. Mélyen tisztelt egyetemes gyűlés! A kormányok és a kormányformák változnak és igy megtörténhetik, hogy szeretett hazánkban sem fog mindig oly férfiú a közoktatás élén állani, kinek szabadelvüségében jogaink és legszentebb érdekeink megóvásának biztosítását láthatnék. Ellenben az egyháznak azon elvei, melyeken az, mint Isten országa a földön, mint a szeretet és szellemiség országa nyugszik, mikép maga az isteni ige, változhatatlanok és örökké valók. Ha tehát volna némely buzgó protestáns kebelben aggodalom azon oknál fogva, hogy jöhet idő, midőn a lényegesen megváltozott politikai élet és irányok folytán emberi szenvedély vagy vakság változást akarna tenni a változhatatlanon és az igazságot, miután ez is, mint jelenség, a változásnak ki van téve, meg akarná rontani : azt legyen szabad részint azzal megnyugtatnunk, hogy a rosszakarat az igazságot csak is mint jelenséget ronthatná meg egy ideig, de maga az igazság enyészhetetlen alapjából annál dicsőségesebben felemelkednek, részint azzal, hogy a netalán bekövetkezhetendő rosszakarat elleni harczban oldalunkon állanának mindazok, kik protestáns szellemünkkel rokon gondolkozású szabadságot és haladást előmozdítani életök legszebb feladatának és az Isten parancsának tekintik.