Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1899. augusztus

— 36 — Évi jelentésemnek ezzel végére jutottam. Hosszú volt, ámde sok tekintetben most is tanúságos. Az evangy. szent egyház evangyéliomszerübb fényes múltja egyes kiváló alakokban s a kegyeletes áldozatkészségnek, Istennek legyen örök hála, most is nagyszámú tényeiben tisztán visszatükröződik. Az egyházak épületbeli szükségleteiről, autonom módon, vagyis az önmegadóztatás utján jött anyagi erővel való gondoskodás most is még meggyőzőleg tud az egyházias érzékről, a független egyház fentartó és fejlesztő ezen ősi erejéről tevőlegesen nyilatkozni. Egyházunk közönsége az elpártolás divatosan szomorú ezen időszakában sem hagyja el régi sz. otthonát hűtlenül, lelkészvezetőivel együtt tud az állam uj rendjébe beletörődni. Az uj kornak divatos áramlata azonban, bontó és oszlató erejével, erősen neki rontott egyházunknak is. Nyelveknek, különben csak egyszerű eszközöknek, eléggé együgyüen, vagy épen már gonoszul, czél gyanánt előtérbe tolása, erős támadást intéz a valódi czélnak, szent vallásunk egyházban és egyház által nyilatkozni kellett égi ereje ellen. S bár hiszszük, hogy alapjában nem tud a hüvely a mag felett egyházunkban sem győzedelmeskedni, még is a hitteljes erők összevetését kell a szent czélnak hangoztatásával szorgalmaznunk evangy. egyháziatlan e törekvésnek ellensúlyozására. A lelkészek, tanárok és tanítók tisztes megélhetése kívánta felülszükségletnél az önfentartás és önmegadóztatás szüksége háttérbe szorittatik s előtérbe hajtatik az állam segélyének igénybevétele. Okkalmóddal jogos és szükséges. Annyira azonban nem mehet egyházunk, hogy biztos fundamentomát mintegy sajátkezüleg adja át a változatos államhatalomnak kezébe s a szabad mező mellett nélkülözze jövőre a kerteket, áruba bocsássa tudomány, ismeret ós nevelés régi tűzhelyeit. Egyháziatlan ezen kettős irány és törekvés rombolásánál még erősebb hatású az egyházias szellem szárnyszegése, a hiterő, kötelességtudat és szeretetteljes áldozatkészség fogyásának ezen aggasztó jele, az ^ lanyhaság, mely az egyes hatósági tényezők itt-ott eljárásából sokhelyt már tehetetlenségre valló módon nyilatkozik, az a kedvetlenség, mely a munkavezetők cselekedeteiből már csak muszáj napszámosok torzult kópét mutatja be, az az elégedetlenség helyen és helyzettel ép azoknál, kiknek önáldozattal és néma lemondással